PÉNZKAPU

A biztonság és kényelem építőkockái

Copyright 2010-2014     PÉNZKAPU     Mnden jog fenntartva


É P Í T Ő K O C K Á K
melyekből biztonságot és kényelmes életet építhetsz

Bevezető

Elég a szegénységből - I.

Elég a szegénységből - II.

Vajon hogyan tudnánk több bevételt szerezni?

1. Mire tanít a baracklekvár?

2. Érik a szőlő...

3. Döntsd Gyűjtsd a tőkét!

4. Sokszor nyolc az 48?

5. Bérelt bevétel

Mi a helyzet a kiadás oldallal?

6. Sajátnak hitt bérelt kiadás


Vissza:     az olvasnivalókhoz     a főlapra



Elég a szegénységből! - I.

Mutassuk meg, hogy Magyarország egy gazdag ország! No nem úgy, hogy alagutat építünk a domboldalba meg viaduktot a síkságon. Meg milliós apanázst fizetünk dilettáns képviselőinknek. Bár azt mondják, minden nép olyan vezetőket kap, amilyet megérdemel.

Mutassuk meg, hogy jobb vezetőket érdemlünk! Hogyan? Úgy, hogy nem várunk rájuk, hanem kezünkbe vesszük sorsunkat. Hát hol az a híres szürkeállomány, amire olyan büszkék vagyunk?

Mert szellemiekben igenis gazdagok vagyunk, csak ezt többnyire nem tudjuk jól anyagi javakra váltani. Nem, mert az elmúlt párszáz évben nemigen volt erre a készségre igény. Valahogy anélkül is elevickéltünk a történelem viharában.

De ennek az időnek vége! Beköszöntött az információs kor, és ez egyben történelmi lehetőséget hozott az ország számára - ha megtanulunk jól sáfárkodni az "ásványkincseinkkel".

Egyben módunk van arra is, hogy kihasználatlanul hagyjuk ezt a lehetőséget, és örökre elsüllyedjünk a változások tengerében. Vörösmarty sorai rég nem voltak ilyen aktuálisak: "S a sírt, hol nemzet sűlyed el..."

Mert igen, az is benne van a pakliban, hogy Magyarországot hosszú időre letörlik a térképről. Csak ezúttal senki nem fog egy könnyet se ejteni értünk.

Hihetetlen? Akkor nézzük! A berlini fal leomlásával egyben ledőlt az utolsó akadály az előtt, hogy Európa is belépjen az információs korba. Egy letűnőben lévő kor nem működő struktúráinak romjait hagytuk magunk mögött.

A "létező" szocializmus romjait, a jóléti állam romjait, és azt az ideát, hogy fogyasztási hitelekre lehet működő gazdaságot építeni. Ezek a romok sokakat maguk alá temettek. Aki az elmúlt húszegynéhány év vesztese, az ezt a saját bőrén érzi.

Pedig Magyarországnak nem kis szerepe volt a berlini fal leomlásában.

Ennek ellenére magunk előtt görgetjük ezeket a romokat, ahelyett, hogy megszabadulnánk tőlük. Túllépnénk rajtuk, és fölhasználnánk az új kor fölépítéséhez. Egyszerűen beépítenénk az új struktúrákba, és végre jól élhetnénk.

Az el nem takarított romok nagyon veszélyesek. Mert a letűnőben lévő kor struktúráit létrehozó és éltető gondolatok a romok alatt tovább működnek és további szegénységet hoznak létre.

Mire gondolok? A minden áron egyenlőségre törekvés felfalja a kiválóságra törekvést (ami a húzóerő lenne), ezáltal középszerűséget és nyomort hoz magával. A jóléti állam felfalja a középosztályt, minden terhet az ő nyakába rak, a végeredmény megint csak nyomor. A fogyasztási hitel éppen azt falja föl, amiért létrejött: a fogyasztást.

Mára elértük, hogy az állam teljesen ránk telepedett. Ahelyett, hogy az érdekünkben járna el, választott képviselői(nk) útján uralkodik rajtunk. Márpedig az uralkodó csak egy szűk réteg érdekeit tudja képviselni, és ezek soha nem esnek egybe az alattvalók többségének érdekeivel.

Erős középosztály nélkül egyetlen közösség sem lehet erős. Nem erős (minden erőforrás fölött rendelkezni kívánó) államra, hanem erős állampolgárokra van szükség.

Odáig rendben van, hogy "a krumplileves legyen krumplileves"! De azt már hadd ne az állam mondja meg, hogy mikor mi legyen az ebéd! Főleg, ha neki a krumplileves ízlik a legjobban, én meg inkább zöldséglevest óhajtok kanalazni. Most. Máskor meg mást.

Ne várjunk hát az államra! Ne várjunk arra, hogy mindent megold helyettünk és megvéd a viharos sebességgel átalakuló gazdasági környezet hatásaitól. A nyugdíjunkat és a munkahelyeinket már megvédte (nem csak nálunk), ki tudja mi lesz a következő lépés.

Itt az ideje a saját lábunkra állni, de ehhez az kell, hogy legalább a gazdaság alapvető fogalmaival és összefüggéseivel tisztában legyünk. Hogy jártasak legyünk abban, ahogyan ezeket saját érdekünkben használhatjuk, és senki ne tudja ellenünk fordítani.

Ehhez az irományhoz az utolsó lökést adta, amikor megtudtam, hogy az érettségi nem követeli meg pl. a részvények ismeretét sem. De könyörgöm: Hogyan lesz itt bármilyen piacgazdaság, ha az alapokat se tanítjuk meg? Vagy inkább ne legyen piacgazdaság? "Kérem, szavazzanak!"

Ezért most nagy fába vágom a fejszémet. Igyekszem emberi nyelven elmondani a történelmi lehetőség kihasználásához szükséges alapvető minimumot. Előrebocsátom, hogy nem kell velem mindenben egyetérteni. Sőt, akár semmiben. Senkire nem akarom ráerőltetni a véleményemet.

Fogjuk fel úgy, hogy ez is egy érdekes nézőpont. Vitaalapnak talán jó lesz.


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Elég a szegénységből! - II.

Kezdjük hát! A stílusról pár szót: Mivel "nem középiskolás fokon" szeretném a mondókámat mesélni, ezért senki ne várjon akadémiai szintű értekezést. Sokkal közelebb fog állni az "óvodás" szinthez. Amolyan "János bácsis" lesz. (Sértődést elkerülendő: engem is Jánosnak hívnak.)

Szeretnék tegeződni. Hiszen - ahogy egyik tanárom mondta - "magától nem megy".

Rövid, lényegre törő, szemléletes, jól érthető bejegyzésekre törekszem. Éppen ezért a nagy képet kicsike építőkockákra bontom. Egyszerre csak egyet. Így tán nem veszünk el a részletekben. Számítok a visszajelzéseitekre, hogy ez mennyire sikerül. Köszönöm, előre is.

Tulajdonképpen semmi meglepőt nem fogok írni. Fel fog Benned, kedves olvasó merülni, hogy mi ebben az újdonság, és hogy ha ez ennyire egyszerűen működik, miért nem alkalmazzák az emberek tömegesen.

Azért, mert most jött el az az időszak, amikor nagy tömegek is lehetőséget kaptak az alkalmazásra. Korábban jelentős erőket kellett volna mozgósítani, de az internet elterjedésével az információk könnyen hozzáférhetővé váltak.

Észak-Amerikából (főleg az Egyesült Államokból) már évtizedek óta több hullámban sok önképzésre alkalmas anyag érkezett és érkezik hozzánk. Ezek mind jól alkalmazhatók, de igazán eredményesen Magyarországon sajnos csak kevés működik belőlük. Az okokat most nem akarom részletezni, főként a szemléletbeli és a gazdaságok fejlettsége közti különbség a magyarázat.

Tudomásom szerint eddig senki nem vette a fáradságot, hogy ilyen mélységben kielemezze és - a hazai sajátosságokkal kiegészítve - nálunk is eredménnyel alkalmazhatóvá tegye a szóban forgó ismereteket.

Fogyasszátok hát egészséggel!

Az elefánt

Egy sztori az elefántról

A történet lényege: Elefántos vándorcirkusz érkezik a faluba, ahol még sose láttak ilyen állatot. Három ember éjszaka belopózik az istállóba, hogy kielégítse kíváncsiságát. Nem akarják, hogy rajtakapják őket, ezért sietnek. Ráadásul - mivel sötét van -, csak tapogatózni tudnak.

Idő hiányában az egyik csak az ormányával tud foglalkozni, a másik csak a fülével, a harmadik a lábával. Hazafelé összegzik tapasztalataikat: Az első szerint az elefánt olyan, mint egy óriáskígyó, a másik egy nagy legyezőhöz hasonlítja, a harmadik szerint inkább egy tömör, redős oszlop.

Valahogy így vagyunk mi is a világgal. Eddig "dolgozó" emberként a bérmunka, a reggeltől estig hajtás, a gürcölés, a kevés pénz adatott nekünk. De vajon csak ennyiből áll a világ?

Mit csinálnak azok, akik kényelmesen élnek, földjeik, házaik, gyáraik, befektetéseik vannak? Annyi pénzük van, hogy el se bírják költeni! Loptak, csaltak, hazudtak, szerencséjük volt, jól házasodtak? Örökölték?

Vagy csak az elefánt egy darabkáját látjuk, és valahogy meg kell magyaráznunk azt a részt, amit nem ismerünk?

Muszáj kibújni a biztonságosnak tűnő csigaházból, különben elvesztünk. Nézzük hát meg, mit látunk a dobozunkon kívül!

Ha kíváncsi vagy a teljes képre, akkor tarts velünk! Először a "Vajon hogyan tudnánk több bevételt szerezni?" témát járjuk körbe. A magam részéről hiszek abban, hogy Magyarország polgárainak jövedelemszerző kapacitása messze nincs kihasználva.

Ha csak ezen sikerül javítani, már az gyors előrelépést jelent.


Következik: Hogy ne a lekvár tegye el a nagymamát!


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



1. Mire tanít a baracklekvár?

Egy bűvészmutatványra. Arra, hogyan csináljunk a "semmiből" valamit. Télen nem terem gyümölcs, mégis ehetünk, ha elraktuk. Igaz, hogy konzerv, de azért jó, hogy van.

Jó, persze, nem a semmiből csináltuk, hanem átcsoportosítottunk. Amikor volt, egy részét lecsíptük és elraktuk arra az időre, amikor majd nem lesz. Vajon ha kevés barack terem, akkor is rakunk el? Vagy ilyenkor mindet elfogyasztjuk?

Ez csupán tőlünk függ. Ha szeretjük a viszonylagos kiszámíthatóságot, akkor mindig megtehetjük, hogy átcsoportosítunk későbbre. Nyilván így most kevesebb marad, de ez még mindig jobb, mint a későbbi semmi.

Ha szeretünk izgalmasan élni, akkor nem muszáj átcsoportosítani. Majd csak lesz valahogy. Hiszen "úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna". De akkor érjük be azzal, ami akkor lesz!

Ez tényleg ennyire egyszerű! Tudom, hogy bonyolultabbra számítottál, de a barack nem járt iskolába, úgyhogy csak ilyen egyszerűen tud minket tanítani.

Érdemes a jövővel számolni és felkészülni rá, mert előbb-utóbb itt lesz. Hamarabb, mint gondolnánk. Az a "büdös kölök" hipp-hopp 18 éves, mi meg lassacskán készülhetünk a nyugdíjas korra. Ha időben átcsoportosítottunk. De ha nem, akkor is eljön. Csak a nyugdíjat nem fogja magával hozni.

Amikor fizikailag jobban bírjuk, vagy ha több időnk van dolgozni, akkor érdemes belehúzni és a munkabíró képességünkből készíteni némi "konzervet". Hogyan? Igyekezzünk meglátni a lényeget! Hogyan készül a baracklekvár?

1. Rengeteg időt és munkát rakunk bele, pedig helyette nézhetnénk mondjuk a kedvenc sorozatunkat - ki-ki helyettesítse be a legjobb időtöltését. Ez volt a dolog ráfordítás része.

2. Semmi garancia nincs rá, hogy nem penészedik meg. Ha igen, akkor fölöslegesen dolgoztunk. Kidobott idő, kidobott munka. Bizony, a konzerválás kockázatokkal jár! De szerencsére megtanulhatók azok a módszerek, amikkel ez jelentősen csökkenthető.

3. Most pedig nézzük a hozamot! Hideg téli estéken a kandalló mellett ülve felidézhetjük, milyen érdekes volt a szappanopera 158. része, amikor a főhős... Vagy pedig kenhetünk egy lekváros kenyeret. (Sőt, közben akár felidézhetjük a lekvárfőzés emlékeit is.)

Az alapötlet ugyanúgy alkalmazható az általában vett munkára. Valamibe bele kell rakni, ami eláll - azaz később is fogyasztható. Ez nyilván sok ráfordítással és - az azonnali fogyasztáshoz képest - bizonyos kockázattal jár -, de hozama is lesz.

Ebben a példában ugyan csak átcsoportosítottunk a jelen és a jövő között, de már ez is eredmény: Ugyanis megcsináltuk a "lehetetlent". Télen nincs gyümölcs, ennek ellenére ehetjük. Azért ez mégis valami, igaz?


A következő részben ennél tovább lépünk: Érik a szőlő...


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



2. Érik a szőlő...

A szőlőnél elég régen kialakult a konzerválás. Gondoljunk csak a borra meg a mazsolára! Ráadásul ezek jó sokáig elállnak. Azon kívül - csakúgy, mint a barackfáról - a szőlőtőkéről többször is szüretelhetünk.

Az előző részben csupán "spájzoltunk" - átcsoportosítottunk a jelenből a jövőbe. Most viszont már az egyszeri konzerválásnak többször fogjuk élvezni a gyümölcsét.

Egyszeri ráfordítás, többszöri hozam. Hogyan? Csak meg kell figyelni a természetet és követni (leutánozni) a rendjét. Egyáltalán nem bonyolult!

A barackfa és a szőlő évelő növény, ami azt jelenti, hogy egyszer kell elültetni és utána többször hoz termést. Akár úgy is, ha nem nagyon gondozod. Hát még akkor, ha igen!

Ültess fát! Ez megint egy nagyon fontos megállapítás. Annyira, hogy külön bejegyzést érdemel.


A következő részben: Döntsd a tőkét?


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



3. Döntsd Gyűjtsd a tőkét!

Vajon elképzelhető-e még olyan eset, amikor egyszer dolgozol, de a munkádért többször is fizetnek? Hát persze! Csak nem szoktunk hozzá, ezért eszünkbe sem jut. Amit ismerünk, az az ingatlan bérbe adása. Csak egyszer kell megvenni, aztán havonta "tejel". (Legalábbis a többség így vélekedik róla.)

Most ne foglalkozzunk a részletekkel, szorítkozzunk a lényegre! (Azért, hogy lássuk a fától az erdőt.) Amikor sablont készítesz, akkor is az történik, hogy egyszer dolgozol, de többször használod, tehát többször hoz hasznot.

Tehát egyáltalán nem szokatlan, hogy a természet az egyszeri munkádat többször honorálja. Csak mi, "dolgozó" emberek arra vagyunk szoktatva, hogy ezt ne fogadjuk el igazságosnak.

Ma, a XXI. században bárki szerezhet bérbe adható ingatlant. Csak ennek az ingatlannak más a megjelenési formája. Nem fizikai formában, hanem "virtuálisan" jelenik meg.

A mezőgazdaság korában a faültetés volt olyan, mint ma az ingatlan. Az ipari korban jól működött a bérbe adott lakás. De a történelemórán tanult figura, a csúnya kizsákmányoló, szivarozó tőkés a gyáraival pont ugyanezt játszotta: egyszer megszerezte és többször kapott érte "fizetést".

Csakhogy beköszöntött az információs kor. Ma már csak akkor kaphat a gyáros "fizetést", ha megvesszük a termékét, ehhez pedig nekünk is megfelelő jövedelemre van szükségünk. Amit a gyáros nem tud nekünk bérmunkából származó munkabér (milyen sokat mondó kifejezés!) formájában megadni.

Úgyhogy ideje azt a "csúnya tőkést" leutánozni, és tőkét gyűjteni. Például írhatsz egy szoftvert, amit többeknek bérbe adsz. Vagy írhatsz egy könyvet - J. K. Rowling számára is bejött a Harry Potter. Számtalan további példát lehetne sorolni.

De ez már nem a szőlő- hanem egy másfajta tőke esete.


A következő részben gyorsétterembe megyünk. De nem ebédelni!


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



4. Sokszor nyolc az 48?

Van Neked (vagy a gyereknek) kedvenc étterme vagy cukrászdája? Például azért, mert sehol máshol nem olyan finom a kaja vagy a süti, mint ott. Vagy különleges a kiszolgálás.

A gyorséttermekre nem ez a jellemző. Aki kedveli ezeket, hát nem a különlegességük miatt! Pont fordítva - mert kiszámíthatóak. Minden időben és a világ minden pontján ugyanazt a minőséget és többé-kevésbé ugyanazt a menüt találod.

Ha legközelebb a "McDonald's-képviseletet" nem ebédelés, hanem tanulmányozás céljából keresed föl, könnyen észreveheted, hogy az csak egy klón. Az igazi, az eredeti, a tulaj kezében van - és hidd el, nem akarja kiadni a kezéből! Elég rendesen hoz neki a konyhára.

No de várjunk csak egy kicsit! A McDonald's nem hamburgert árul? Nem bizony! Azt az étterem árulja. A tulaj nem árul semmit. Ő csak bérbe ad - mily meglepő - egy "virtuális" ingatlant!

Hát nem érdekes? Egyszer dolgozott, és többször kap "fizetést". Ráadásul nem is csak egy helyről, hanem az összes étteremből. Azért ez nem semmi, ugye?

Tetszik az ötlet? A jó hír az, hogy a módszert bárki utánozhatja. A rossz, hogy egyszerű, de nehéz. Először is el kell fogadtatnod magaddal, hogy megérdemled az egyszeri munkáért többszöri fizetést. Másodszor - készülj föl a baracklekvárnál írt 3 pontra (sok munka, kockázat, de ha jól dolgozol, nagy hozam)! Itt találod: Mire tanít a baracklekvár?

Milyen utak vannak? Ma is szerezhetsz földet és építhetsz gyárat. Berendezhetsz, de akár készen is vehetsz egy jól menő éttermet. Vagy befektetheted egy kiválóan működő cégbe, és csak az osztalékkal törődsz. Ha lenne rá pénzed, megtennéd. De nincs, ezért más utat kell választanod.

Első lépésben nem fizikai vagy pénz formájú tőkét kell gyűjtened, hanem szellemi tőkét. Tanulj! Bármit, ami érdekel. Szivacsként szívd magadba a tudást! Könyvtár, internet. Ha gyorsan akarsz haladni, el se mozdulj a honlapunkról! :-)


A következő részben arról lesz szó, hogy mi a legnagyobb hiba a pénzkezelésedben, és hogyan tudod könnyedén korrigálni.


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



5. Bérelt bevétel

Lényegét tekintve két tényező okozza, hogy az emberek többsége anyagilag el van úszva. Az egyik a bérelt bevétel. Mindjárt kifejtem. Szokás szerint egyszerű leszek. Először tekintsünk át néhány alapvető dolgot!

1. Ha valamit nem birtokolsz (nem Te vagy a tulajdonosa), de használni szeretnéd, azt csak úgy teheted, ha bérbe veszed. Ingyenesen vagy díj ellenében, attól függ, a tulajdonossal hogy sikerül megegyezni. Sokszor a tulajdonos biztosítékot is kér.

2. Bérelni valamit hosszú távon általában drágább, mint birtokolni. Nagy vonalakban az a lényeg, hogy a bérleti díjból mennyi idő alatt vehető meg a dolog.

3. Valami vagy már létezik készen vagy pedig létre kell hozni (meg kell alkotni). Tudom, hogy ez nagyon bugyután hangzik, de lényeges.

4. Hogyan szerezheted meg egy már létező valaminek a tulajdonjogát? Sokféleképpen, de alapvetően az alábbi módokon:

  • Erőszakkal vagy fondorlattal elveszed a tulajdonosától.
  • Cserélsz a tulajdonossal: valami olyat adsz neki, ami számára (abban a pillanatban) legalább annyira értékes, mint amit Te kapsz tőle. Sok esetben a cserében részt vevő dolgok egyike pénz. Pl. ha megveszed azt a valamit (pénzért).
  • A tulajdonos önként odaadja Neked (ez lényegében a csere speciális esete).
  • Szintén a csere speciális esete, amikor nem egyszerre, egy összegben, hanem több részletben fizetsz. Bérléssel is kombinálható (pl. lízing).

5. Speciális ügylet a hitel. Ilyenkor lényegében pénzt bérelsz. A bérleti díj a kamat, és többnyire egyéb költségek is merülnek még föl. És persze a tulajdonos (vagy a közvetítője - ami többnyire egy bank) biztosítékot is kérhet. Ha a bérelt pénzen vásárolsz valamit, az már egy önálló ügylet, egy csere. Sokan összemossák a kettőt, ezt nem szabad! Pl. ha hitelre veszel autót, az két külön ügylet: egy pénzbérlés és egy autóvásárlás.


Ezek tükrében mit is jelent a cím?

Most már rátérhetünk a cím magyarázatára. Először a bevétel oldalt vizsgáljuk meg, a kiadásra a következő részben kerül sor.

Egy "dolgozó" embernek honnan származik a bevétele? Tudjuk: munkabérből! És a munkabér? Az pedig - ahogy arra az elnevezés is utal - bérmunkából. Ami viszont azt jelenti, hogy a munkahely tulajdonosa bérbe vesz Téged - pontosabban az idődet illetve a munkavégző képességedet.

Volt olyan időszak a történelemben, amikor (rabszolgaként) birtokolhattak Téged, ma már szerencsére ez elmúlt. (De tartsuk észben: ha nem vigyázunk, bármikor visszajöhet!) Tehát a munkaadó kénytelen bérelni, és ezért bérleti díjat, fizetést kapsz tőle, mégpedig többnyire - néhány kivételes időszaktól eltekintve - pénz formában.

Ezt idáig Te is tudod. Amire nem gondolsz, hogy kié a munkahely. Hiába mondod, hogy van egy munkahelyed, az nem a Tiéd! Te csak használod. Pl. az irodát (műhelyt), a gépeket, a könyvelőt, az egész infrastruktúrát. Tehát kénytelen vagy bérbe venni.

No de hogy lehet az, hogy valamit bérbe veszel, és mégis Neked fizetnek érte? Úgy, hogy közben nem veszed észre, hogy Te is fizetsz, mégpedig súlyos árat. A legdrágább kincsedet adod oda: az idődet.

Számodra ez azért nem tűnik bérlésnek, mert ahhoz vagyunk szoktatva, hogy szinte minden fizetnivalót pénzben, annak egységeivel mérjünk. Pedig az idő egységeivel mérés természetesebb és ezért jobb megközelítés lenne. Pénzt lehet előállítani korlátlanul, időt semennyire.

Itt jön be az elején említett 3. pont. Az iskolában nem tanultuk meg, hogyan kell (saját) munkahelyet létrehozni. Úgyhogy vagy megtanuljuk, vagy pedig kénytelenek vagyunk bérelni egyet. Ez utóbbi pedig a 2. pont szerint többe kerül, mint a "saját".

Összefoglalva: Az emberek jó része úgy jut bevételhez, hogy bérbe adja az idejét. Ez a korábbi részekben szereplő példákból a bérbe adott lakásra hasonlít. Egyszerre csak egyvalakinek tudod kiadni, nem alkalmas a többszörözésre. Másik hátránya, hogy a bérleti díjat nehezen tudod befolyásolni.


A következő részben: Megnézzük a kiadás oldalt.


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



6. Sajátnak hitt bérelt kiadás

A másik tényező, ami az anyagi elúszást okozza, a sajátnak hitt, de valójában bérelt kiadás. Mit értek ezalatt? Lássuk:

Jellemzően mire adsz ki pénzt? Vásárolsz vagy bérelsz? Mibe, hogy kiadásaid nagy része bérleti díjra megy el, miközben nem is tudsz róla?

Az lenne a legjobb, ha minden, amire szükséged van, a saját tulajdonod lenne. Ez egy kiló almánál nyilván működik, de a repülőnél, amivel mondjuk Párizsba utazol (ha utazol egyáltalán) meg nyilván nem. Sok-sok évbe telne, amíg a repülőgép ára visszatérülne a megspórolt jegyárakból.

A saját autó és a saját lakás valahol a kettő között van. Az előző rész 2. pontja alapján hosszú távon ezeket is érdemes inkább megvenni, mint bérelni. Az a kérdés, hogy ez a hosszú táv mit jelent a Te számodra? Rövidebb, mint az életed vagy hosszabb? (Ha örökké élsz, bevállalhatod a repülőt is :-))

A problémát az okozza, hogy ezeket nem tudod azonnal megvenni, mint egy kiló almát. Előbb össze kell gyűjteni a rávalót, viszont addig is kiadást jelent. (Pl. közlekedni és lakni addig is kell.)

Amíg nincs saját, marad a bérlés. Két szempontot kell szem előtt tartanod:

  1. Törekedj rá, hogy minél hamarabb meg tudd venni.
  2. A bérleti díj minél kisebb legyen.

Ennek a bejegyzésnek a terjedelme nem teszi lehetővé a bővebb kifejtést, de vannak pdf fájlok, ahol ezt jobban részletezem. Tartalmaznak konkrét, általad is megvalósítható ötleteket. Elkérheted őket. (A "Jómódod pillérei" anyagban keresd!)

Amire nem gondolsz, hogy amikor hitelt veszel föl, akkor - ahogy az előző rész 5. pontjában szerepelt - akkor is bérelsz, méghozzá pénzt. Ez jelentősen drágítja a bulit.

A hitelnél ugyanis befigyel a kamatos kamat, ami hosszú futamidő (20-25 év) illetve magas kamat esetén nagyon-nagyon durva tud ám lenni! Lakásnál a felvett hitel összegének két- vagy háromszorosát, hitelkártyánál akár még ennél is többet kell visszafizetni.

Ami csak akkor gond, ha a fizetésed nem emelkedik megfelelő mértékben. Most épp ilyen időszakot élünk. Ilyenkor van az az eset, amikor megköszönjük a banknak a kívánt holmik megszerzéséhez felajánlott segítségét, de nem élünk vele. Különben a "hosszú távon a saját olcsóbb" bölcsességben a "hosszú táv" nagyon meg fog nőni. Akár életed hosszán túlra is.

Így pedig már nem biztos, hogy megéri a "saját". Akkor hát mi a megoldás? Melyik a járható út?


A következő részben ezzel foglalkozunk.


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!




Ezzel nincs vége...

az építőkockák sorának. Ahogy győzzük, folyamatosan töltjük föl őket.

Nézz be máskor is!




Vissza     az olvasnivalókhoz     a főlapra