PÉNZKAPU

Min múlik a jómódod?

Copyright 2010-2014     PÉNZKAPU     Mnden jog fenntartva


P É N Z M Á G N E S E K

avagy
J Ó M Ó D O D    P I L L É R E I

Mottó: "A tenger felől megtalálom Indiát.
De az se baj, hogyha felfedezzük Amerikát."

Ha most valaki úgy ötszázegynéhány évvel visszapörgetné az időt, mit gondolnál a mottó szövegéről? Mennyire tartanád őrült ötletnek, ha valaki Európából tengeri úton nyugatnak indulva akarna Indiába eljutni?

Hiszen az akkor elfogadott világkép szerint a Föld lapos (de ha esetleg mégsem, akkor sem hajózható körbe), így a vállalkozás eleve kivitelezhetetlen. És lám, Kolumbusznak nem is sikerült! Na ugye!?

Akkor hát kudarcba fulladt az expedíció? Talán kérdezd meg erről a spanyolokat!

Ma épp ugyanilyen időket élünk, egész világképünk változóban van. A korábban feltétel nélkül elfogadott igazságok kiegészítésre szorulnak. Ha elég nyitott vagy ezekre a kiegészítésekre, akkor megtalálhatod a kiutat jelenlegi helyzetedből. Tudom, hogy ez most elég hihetetlennek tűnik. Épp ezért íródott a "Jómódod pillérei" modul.

Érdemes minden egyes pillérre elegendő időt szánni. Ha alaposan átgondolod az ott leírtakat, rá fogsz jönni, hol keresd a megoldást.


1. pillér: Bevezető helyett - rögtön a lényegre térünk

2. pillér: Spórolásból még senki nem gazdagodott meg

3. pillér: Cseréljük le a BMV-t!

4. pillér: Muszáj hitelt felvennem!

5. pillér: Mert megérdemlem!

6. pillér: Segítség, elfogyott a fizetésem!
(nemsokára következik, és a többi pillért is hamarosan elérhetővé tesszük)



NEKED IS SEGÍTÜNK ELINDULNI! megvan



1. PILLÉR:

BEVEZETŐ HELYETT - rögtön a lényegre térünk

Avagy hogyan korlátozza világképed a lehetőségeidet?

Kezdjük egy kis történelmi kalandozással! Ezután megvilágítjuk a címben föltett kérdés tudományos hátterét, végül dióhéjban szót ejtünk egy elgondolkodtató mai sztoriról.

1400-as évek vége, valahol Európában

Miért mert Kolumbusz nyugati irányba elindulni India felé? Bátor volt? Vagy vakmerő? Ridley Scott filmjében (1492: A Paradicsom meghódítása) van egy jelenet (rögtön a film elején), ami választ ad erre a kérdésre. Ebben a főszereplő egy kisfiúnak magyarázza, miért hihető, hogy a Föld körbehajózható.

Az akkor elfogadott világkép szerint ez lehetetlennek számított. Viszont volt egy sor olyan jelenség (pl. hova tűnik el az óceánról a távolodó hajó?), amire a korabeli szokásos gondolkodás nem tudott magyarázatot adni. Egy ilyen jelenségre adott egyfajta lehetséges magyarázatról szól a jelenet.

Kolumbusz hajlandó volt rá, hogy egy megmagyarázhatatlan jelenségre választ keressen. Mivel tudatosan kereste, talált egy elfogadható magyarázatot, ami viszont lehetővé tette számára, hogy kilépjen a megszokott gondolkodási sémából.

Végül ez a hozzáállás vezette el oda, hogy egy akkoriban lehetetlennek tartott feladatot megoldjon.

Van-e olyan dolog, amiben Te száz százalékig biztos vagy, hogy lehetetlen? Milyen gyakran kapod rajta magad, hogy ennek ellenére épp a megvalósításán munkálkodsz? Ha egyáltalán előfordul, nem túl sokszor, igaz?

És az hányszor esik meg Veled, hogy nem hiszel valamiben, és ezért nem is kezdesz hozzá, hiszen úgysem sikerülhet? Nyilván jóval többször, mint az előző. Logikus, mert ha valami nem lehetséges, miért fogjunk egyáltalán hozzá? Senki nem hülye, hogy az idejét pocsékolja ilyenekkel.


Van itt azonban egy megfontolásra érdemes gondolat.

Nézzük csak: Mi volt az előbbi gondolatmenet lényege? Nem hiszed, hogy lehetséges, tehát nem látsz hozzá a megvalósításához, tehát nem is valósul meg. És lám, mivel nem valósult meg, ez megint csak azt a meggyőződésedet erősíti, hogy nem is lehetséges.

De mi van akkor, ha egy pillanatra félreteszed korábbi meggyőződésedet? Ha csak egy icipici esélyt adsz neki, hátha mégis megvalósítható? Ez már elegendő lehet ahhoz, hogy nekiveselkedj, és ha kitartóan dolgozol rajta, még az is előfordulhat, hogy sikerülni fog.

Az előbbi gondolatmenetet végigkövetve: Elhiszed, hogy lehetséges, tehát hozzálátsz a megvalósításához, tehát akár meg is valósulhat. És mivel megvalósult, ez megerősíti a meggyőződésedet, hogy lehetséges.

"Na álljunk meg egy kicsit!" - mondhatod. "Nem hagyom magam átverni. Ha ez ilyen könnyű lenne... Ennyi erővel akár repülni is tudok." És tudod, mit? Egyetértek! Tényleg nem tudsz repülni. Vagy mégis?


Ismét egy lényeges gondolat következik!

Mit értesz azalatt, hogy tudsz repülni? Ha azt, hogy saját erődből, mint a madár, szárnyaidat (karjaidat) lengetve akár órákig a levegőben tudsz maradni, készséggel elismerem, hogy igazad van - nem tudsz.

De ha fölülsz egy repülőgépre és képes vagy órákig ebben a dobozban ülve ezer kilométerekkel odébb földet érni, ezt minek nevezed? Repülésnek?

Ha végiggondolod a repülés és a repülőgép történetét, ugyanezeken az előbb említett fázisokon ment keresztül. Először tudományosan bizonyították, hogy egyetlen, a levegőnél nehezebb valami sem képes a repülésre. Még a dongó sem!

Aztán valakinek eszébe jutott: Mi lenne, ha egy icipici esélyt adna rá, hátha mégis lehetséges? Innentől kezdve mai szemmel nézve mulatságosabbnál mulatságosabb kísérletek kezdődtek. Eleinte a madarakat próbálták utánozni, ám kevés sikerrel, legalábbis, ami a dolog látványos részét illeti.

De tényleg sikertelen volt ez az utánozós fázis? Korántsem! Ugyanis az úgymond sikertelen próbálkozásokból nagyon sokat lehetett tanulni. Például meg lehetett figyelni, hogyan siklanak a madarak, hogyan maradnak sokáig a levegőben anélkül, hogy ezért folyamatosan nagy erőfeszítéseket kelljen tenniük.

Ezekből a megfigyelésekből aztán fokozatosan kialakult és egyre tökéletesedett egy új tudományág, az aerodinamika. Aztán már lehetett sikeresen is próbálkozni.


És itt van a látszólagos ellentmondás feloldása:

Mi a garancia rá, hogy ha hiszek valamiben, az sikerülni fog? Nem mindig fog egyből sikerülni. Előfordulhat, hogy sok kísérleten és sok - mások, azaz a külső szemlélő számára - látványos kudarcon át vezet az út a sikerhez. Ezekből a kudarcokból leszűrt tanulság vezet az újabb, most már eredményesebb kísérlethez, ami megint újabb tanulságra vezet, és így tovább, egészen a megvalósulásig.

Edisonról jegyezték fel az alábbi történetet. Nem biztos, hogy minden részletében így esett meg, de a lényeget nagyon jól kifejezi:

Mikor az izzólámpával folytatott kísérletei közül már vagy az ezredik sem járt sikerrel, egy ismerőse megkérdezte tőle:

- Thomas, mikor ismered be végre, hogy lehetetlen, amit akarsz? Hiszen már annyi eredménytelen kísérleted volt!

Edison erre csak annyit válaszolt:

- Azt hiszem, tévedsz. Mindegyik eredményes volt. Már ezerféle módját tudom annak, hogyan nem működik a dolog.

S ha még mindig úgy gondolod, ez csupán egy jó sztori, akkor hadd kérdezzem meg: A General Electric cég neve ismerősen cseng számodra? És azt is tudod, hogy mi köze van Edisonhoz? De talán nézd meg a cég honlapján (http://www.ge.com/company/history/thomas-edison)!

Nem rossz teljesítmény egy "eredménytelen" feltalálótól...


Most pedig térjünk vissza Kolumbuszhoz!

Szegényt magára hagytuk. Ott hánykolódik legénységével az Atlanti-óceánon, fogytán az ivóvíz, mégis lelket önt az emberekbe.

Ő talán biztosra ment? Vajon száz százalékig tudta, hogy el fog jutni Indiába? A végeredményt ismerjük: Nem jutott el Indiába (bár ő élete végéig azt hitte), és még csak nem is róla nevezték el az általa felfedezett új kontinenst - neki "mindössze" egy ország jutott: Kolumbia.

Kudarc kudarc hátán? Nem hinném! Filmet sem a névadóról készítettek, és a Vespucci név sem forog közszájon. Ugye Neked se ugrott be egyből?

Tehát nincs garancia a sikerre. Lehet, hogy valami egész más sül ki a dologból. Ahogy a Neoton Família "Santa Maria" című dalának szövegében szerepel: "A tenger felől megtalálom Indiát. De az se baj, hogyha felfedezzük Amerikát."

Csak egyben lehetsz biztos: Ha meg se próbálod, tuti nem fog sikerülni. Ha megpróbálod, akkor legalább adtál egy esélyt magadnak.

De mit is tett Kolumbusz?

  1. Egy az akkori gondolkodásmód szerint lehetetlennek tűnő dologból kiragadott egy olyan elemet, amiben hinni tudott. (Hinni tudott benne, mert volt rá elfogadható magyarázata.) Tehát ez az elem számára igenis lehetségesnek tűnt, ami elegendő volt ahhoz, hogy elinduljon.

  2. Már kilenc hete úton van, és még mindig nyoma sincs a célnak. Erre mit csinál? Ahelyett, hogy feladná és visszafordulna, továbbra is makacsul kitart, holott eredetileg rövidebbre tervezte az utat.


Vegyük elő a tudomány(unka)t!

Az átlagember számára rendkívül precíz tudományos bizonyítékok szükségesek: "Hiszem, ha látom! (Vagy legalább legyen egy olyan ismerősöm, akinek van egy olyan ismerőse, aki hallotta valakitől, hogy...) " Ez ma könnyen teljesül, elég csak a tévét bekapcsolni hozzá.

Kolumbusz ilyen jellegű bizonyítékokat még nem tudott felmutatni arra, hogy a Föld körbehajózható. Később ezt mások pótolták. Persze hátra volt még annak az egyáltalán nem lényegtelen kérdésnek a tisztázása, hogy az ausztrál bennszülöttek miért nem esnek le a Föld másik oldalán. Szerencsére Newton előállt egy hihető mesével - feltalálta a gravitációt. :-)

Innentől kezdve néhány száz évre hátradőlhettünk, mígnem pár pihent agyú tudós ismét nem bírt a fenekén megülni. Vagy elővettek régi megoldatlan kérdéseket ("már a régi görögök sem..." - tudtak velük megbirkózni) vagy pedig újakat kerestek. S aki keres, talál.

Anélkül, hogy most tudománytörténeti elemzésbe kezdenék (ha kíváncsi vagy rá, van egy előadásom, melyben pár érdekes gondolatot ejtek róla), azért néhány főbb pontot hadd emeljek ki!

Tudom, hogy eleinte nyakatekert okoskodásnak fogod tartani. Mégis hidd el, megéri végigolvasni, mert épp a lényegre mutat rá. Azért kényelmetlen, mert ellentétes a hagyományos világoddal. De gondolj arra, hogy mi is nyugat felé indulunk Indiába.

Előbb engedj meg egy személyes történetet.


Harmadik eset nincs (?)

Középiskolában sokat elmélkedtünk az élet nagy kérdéseiről, például hogy létezik-e páratlan tökéletes szám (ha nem tudod, mi az, ne törődj vele - a mondanivaló szempontjából nem lényeges). Ha ismersz, tudod, hogy a Fazekas Gimnáziumba jártam speciális matek tagozatra, abban a körben ezek nem voltak szokatlan témák.

Egyszer egyik osztálytársam felvetette: Lehet, hogy nem eldönthető a kérdés. Mire én: "Ha azt állítom, hogy ilyen szám nem létezik, az vagy igaz, vagy nem."

"Vagy eldönthetetlen." - tette hozzá ismét. Akkor még nem tudtam, hogy ez a párbeszéd nagyban befolyásolja majd életem későbbi alakulását - bátran állíthatom, hogy sok eredményemet ennek a kiegészítésnek köszönhetem -, mindenesetre évekbe telt, mire megértettem.


Hogy is van ez???

Micsoda hülyeség! Most ha nem igaz, akkor hamisnak kell lennie és megfordítva. Vagy nem?

Az a szomorú helyzet, hogy "vagy nem"! Azért, hogy könnyebben elfogadhatóvá tegyem számodra ezt a szokatlan gondolatot, muszáj megemlítenem, hogy mai világképünkre az elmúlt századok során eléggé rányomta bélyegét egy bizonyos szemlélet.

Filozófusok ezt a szemléletet hétköznapi nyelven valahogy így fogalmaznák meg: "A valóság a tudatunktól függetlenül létezik, tehát objektív." És persze erre épült rá az anyag (mint matéria) szeretete, szinte bűvölete, és ennek köszönhető, hogy annyira szeretünk tárgyakat megszerezni és birtokolni.

Holott mára épp az anyaggal legalaposabban foglalkozó tudományág (fizika) bizonyította be, hogy az anyag egész másképp néz ki, mint ahogy azt korábban gondoltuk. Egyszerűen nem tud létezni a tudatunktól függetlenül.

Hoppá!


Bizony, hogy hoppá!

Még a sziklaszilárdnak hitt matek is majdnem fejre állt tőle.

Először egy Bolyai Jánostól származó idézet (mai helyesírással): "... semmiből egy új, más világot teremtettem...". Érzed a párhuzamot a Kolumbusz által felfedezett "Újvilággal"? Nem is gondolnánk, hogy már közel 200 éves a történet. A mi szempontunkból egy fontos gondolat az ő munkásságára építve:

Lényeges, hogy a hiedelemrendszeredben mit fogadsz el igaznak és mit nem. Ugyanis a belőlük levonható következtetések erősen függeni fognak az alapvetőnek elfogadott hiedelmeidtől. Vagyis ha két ember vitatkozik, igyekezve meggyőzni a másikat a saját igazáról, előfordulhat, hogy mind a kettőnek igaza van - a saját világában, éppen azért, mert a valóság nem objektív.

Elsőre magam sem értettem, és ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg:

Az egyik félévben abszolút geometriából vizsgáztunk. Itt még csak én álltam fejre. (Ez a geometriának olyan ága, amikor teljesen felborul a hagyományos képed a mértanról. Nincsenek derékszögek például. Nincs téglalap, semmi, amibe kapaszkodni tudnál.)

Én meg abszolút nem tudtam elvonatkoztatni a megszokott szemléletemtől. Annyira uralták a gondolataimat a húsz éven át begyakorolt hiedelmeim, hogy képtelen voltam beleélni magamat ebbe a másik világba. Még szerencse, hogy Bolyainak sikerült :-)


Itt áll fejre a matek

Az egyik legmegdöbbentőbb eredménnyel Kurt Gödel állt elő (ha többet akarsz róla tudni, tudod: "Gugli a barátod"). Ebből az derül ki, hogy valóban léteznek eldönthetetlen állítások. Tehát ha állítasz valamit, akkor az vagy igaz, vagy hamis, vagy eldönthetetlen.

Ezután már nem mondhatod: "Igen vagy nem, harmadik eset nincs." Mert VAN! Ennyit arról, hogy milyen is a világunk. Tudom, hogy nehéz megemészteni. (Mint említettem, nekem évekbe telt. Szerencsére Neked már könnyebb dolgod van, mert ezt a cikket olvasod :-)

Hűha, mi jöhet még! (Lehet, hogy be kéne dobni egy abszolút vodkát?)

Pedig a matekot azért elég objektívnak szoktuk tekinteni, ugye? Erre mivel jön elő? Saját eszközeivel mutat rá a korlátaira. Innentől kezdve kinek hiszel? Ha a saját szemednek a XIX. század közepétől már nem hihetsz, látszólag a matek is cserbenhagy, akkor mi marad?


Oké, hagyjuk is a matekot!

Csakhogy a fizikusok sem tétlenkedtek közben - még a huszadik század első felében előálltak a kvantummechanikával. Végeztek mindenféle kísérletet, például átzavartak egy (1!) elektront egyszerre két (2!) lyukon, és így tovább. Eszem megáll! (Illetve legyünk pozitívak: Eszem felgyorsul!)

Aztán jöttek az alkalmazások: biológia, orvostudomány, stb. Ma ott tartunk, hogy két évszázadnyi késéssel ugyan, de kezd beszivárogni az átlagember világképébe is - gondolj csak a sok ezoterikus irányzatra.


Ezzel elérkeztünk a mába

A tudományos részt igyekeztem rövidre, és amennyire ez a rövid terjedelem engedte, nem túl tömörre és szakmaira fogni. Lehet, hogy mindez számodra ma még nehezen elfogadható, de ha szereted a filmeket, rögtön kettőt is ajánlok a témában:

  • Mi a csudát tudunk a világról?
  • A titok

Ígértem egy sztorit. Ez eléggé kézzelfogható és gyakorlati példa az előbbiekre. Biztos vagyok benne, hogy ismered. Két kérdésből talán be is ugrik:

  • El tudod-e képzelni a mai gazdasági környezetben, hogy egy hivatali alkalmazottból milliárdos legyen?
  • Ha támad egy ötleted, akkor az valóság vagy csak a képzeleted szüleménye? Másképp fogalmazva: a gondolataid valódiak vagy csupán a képzeletedben léteznek?

Szabad a gazda? Harry Potter és "szülőanyja" - J. K. Rowling - a megfejtés. Gondolj a Bolyai-idézetre: Semmiből egy új világot. Stimmel? Most akkor Harry Potter a valóságunk vagy csupán a képzeletünk része?

Ha azt nézzük, hány példányt adtak el a könyvből és mekkora stábot foglalkoztatott hosszú időn keresztül a belőle készült filmsorozat forgatása, nekem elég valódinak tűnik! És szerintem a szerzőnek is van mit a tejbe aprítani. Nem csak a képzeletében, hanem a valóságban!


Összefoglalóul:

Érzed már, mennyire gúzsba tudnak kötni korlátozó hiedelmeid? Persze nem mindenki születik Kolumbusznak és Harry Potter sem terem minden bokorban, de a mintát Te is bármikor lemásolhatod.

A "Jómódod pillérei" anyagban végigkísérünk az életedben előforduló leggyakoribb pénzügyi helyzeteken. Megmutatjuk a legfontosabb korlátozó hiedelmeket, és jó néhány ötletet kapsz rá, hogyan tudsz felülemelkedni rajtuk.

Mindegyik hiedelmedben van egy olyan pont, ahol át tudsz lépni jelenlegi lehetőségeid határain. Mégpedig megszokott világod teljes lecserélése nélkül.

Dőlj hátra nyugodtan! Úgy tanítunk meg úszni, hogy nem kell a mély vízbe ugranod.



A következő fejezetben:

Kicsit körbejárjuk a kecske-káposzta kérdéskört.




2. PILLÉR:

SPÓROLÁSBÓL MÉG SENKI NEM GAZDAGODOTT MEG

Avagy Kecskéék káposztától kidudorodó kamrája

Tehát érdemes lenne minden fillért felélni? Hogy ha már gazdagodni nem tudunk, legalább valamennyire (vagyis a lehetőségekhez képest) éljünk jól. Sokan gondolkoznak így. Csakhogy az állandó hiányérzet mégis megmarad, hiszen bár az összes pénzedet elköltöd, mégis folyton panaszkodsz, hogy nem elég. És a végeredmény? Nyugodtan mondhatod: A káposzta is elfogyott, meg a kecske is megdöglött.

Ez így nem jó bolt.

Akkor fussunk neki még egyszer: Mi lenne, ha mégiscsak sikerülne a kecskét is jóllakatni meg a káposztát is spájzolni? A trükk a sorrendben van. De mielőtt elárulnám, előbb egy kérdés:

Ha lenne ma egy százasod (forint, dollár, euró, amit akarsz), mit szeretnél holnap helyette?

  • Ötvenet vagy még annyit sem?
  • Maradjon meg a száz?
  • Legyen százegy?
  • Vagy legyen inkább kétszáz vagy még több?

És mit szólnál, ha azt mondanám, nem kell választanod, mert mind a négy egyszerre teljesíthető?

Izgalmasan hangzik, ugye?

Persze a legtöbben az utolsót szeretnék, mégis az elsőt választják. Hogyan? Ahogy azt egy ismert személyiség egy elhúzódó tárgyaláson mondta: "Az embernek biológiai szükségletei is vannak." Vagyis bemész a boltba, elköltöd a százast, hazamész, megeszed, megiszod, aztán az eredményt másnap reggel lehúzod a vécén. Volt, nincs.

Persze most azt mondod, hogy jó cserét csináltál, hiszen éhedet és szomjadat csillapítottad, ami nyilván egy fontos szükséglet, tehát megért egy százast. Csakhogy azt ígértem: úgy tudsz jóllakni, hogy a pénzed is megmarad. No, ez utóbbi jelen esetben nem teljesült, tehát lapozzunk! Mindjárt erre is sor kerül, de előbb foglaljuk össze az eddigiek tanulságát:

A napi szükségleteid kielégítésére szánt pénzből - bármennyire is jó vásárt csináltál MA - semmi sem marad HOLNAPRA, vagy csak alig valami. Ha egy ruhadarabot, egy lakberendezési tárgyat, bútordarabot vagy autót vásárolsz, az események lefolyása persze nem olyan drámai gyorsaságú, mint a vacsoránál, de a végeredményben nincs lényegi különbség: a pénzedért cserébe kapott valami anyaga jó esetben újrahasznosul (legalább újra adhatsz pénzt érte :-), rosszabb esetben a szemétdombon köt ki (vagyis fizetsz az elszállításáért és még az elhelyezéséért is).

Tehát csináltál egy olyan cserét, amelyben a pénzed azonnal, az érte kapott valami pedig rövidebb-hosszabb idő alatt ugyan, de elfogyott. Ez is volt a célod, hiszen egy fogyasztási cikket vettél. A legtöbben az összes pénzüket szinte kizárólag fogyasztási cikkekre költik.


Biztonsági öveket becsatolni!

Ez volt az első eset. Nézzük a többit! Idáig már kevesebben jutnak el, úgyhogy érdemes tovább olvasnod.

Ha biztosítást kötsz pl. az ingóságaidra, akkor jó esetben azt biztosítottad be, hogy ha valami történik velük, akkor legalább az értéküket visszakapod. Persze leszámítva az inflációt és/vagy az értékcsökkenést meg a biztosításért fizetett díjat.

Ha felelősségbiztosítást kötsz, akkor a díj ellenében azt vállalja át a biztosító, hogy az általad másnak (nem szándékosan) okozott kárt megtéríti. Ahogy egy régi reklámban szerepelt: "az benne a plusz, hogy nem lesz mínusz". Vagyis megúszol egy csomó kiadást.

Igen, a biztosításnak az a lényege, hogy csekély vagy nagyobb díj fizetése által bebiztosítod magadat az ellen, hogy jelentős kárt szenvedj el. Ami biztosítás nélkül komoly mértékű anyagi hátrányt jelentene számodra.

A dolog lényegét tekintve mondhatjuk, hogy a százasból holnapra is megmarad száz. Ha már van valamid, amit nem szeretnél elveszíteni, érdemes bebiztosítani.


Most már végre léphetünk előrébb?

Ennél a pontnál majdnem mindenki lemorzsolódik. Hiszen fogyasztani muszáj. Na jó, bizonyos dolgokat biztosítani is (főleg, ha törvényi előírás miatt kötelező), de itt bizony többnyire kifogy a szufla a pénztárcából.

Ráadásul...

Ha mondjuk államkötvényt veszel, vagy lekötöd a pénzed a bankban egy elfogadható kamatra, akkor tán lehet belőle holnapra akár még százegy is (megint csak figyelembe véve az inflációt). Nagy csoda itt sem történt, 1% éves hozam senkit nem hoz lázba. (A kamatos kamatot figyelembe véve 30 év alatt már közel 35% hozamot érhetsz el, ami évi 2% esetén fölmegy 81-re - na jó, és akkor mi van?)

És ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy sokan lemondóan legyintenek: "Ezért nem érdemes lemondani az apró, de legalább mindennapos örömökről!"

Lehet, hogy mást vártál, de én sem biztatlak erre a lemondásra. Van ugyanis az előrelépésnek egy sokkal egyszerűbb és könnyebb útja. Mindjárt erre is rátérek, de előbb engedj meg még egy megjegyzést és hadd tegyek föl ismét egy kérdést!

Ha jobban meggondoljuk, akkor az államkötvényes eset megint csak egy példa a biztosításra, csak itt önmagadat biztosítod. Lényegében tartalékot képezel egy előre látható vagy akár nem látható olyan eseményre, mely nagyobb kiadással jár majd.

Ilyen lehet például a rossz gazdasági helyzetben gyakran előforduló létszámleépítés, melyben könnyen elvesztheted az állásodat vagy vállalkozóként a korábban biztosnak tűnő megbízásaid. Ilyenkor nem könnyű elfogadhatóan fizető új munkákat illetve munkahelyet találni. És a keresés ideje alatt is élni kell valamiből...

De szükséged lehet a korábban megképzett tartalékra akkor is, ha egy nagyobb kiadást tervezel, pl. nyaralást, autóvásárlást vagy mondjuk a gyermeke(i)d felsőfokú tanulmányait akarod támogatni.

És akkor jöjjön a kérdés:

Vajon nagyobb hozamért tennél-e erőfeszítést? Ha 100 pénz helyett holnap 200 vagy még több üti a markod, ráhajtanál egy kicsit? Ez egy fontos kérdés, ugyanis a Te aktív közreműködésed nélkül nem fog menni. Az előbbiekhez elegendő volt viszonylag passzívnak maradni - sem a fogyasztás, sem a biztosítás, de még az államkötvény vagy a kamatozó bankbetét sem igényelt túl nagy aktivitást a részedről. Most viszont...


Hoznod kell egy döntést!

Igen, döntened kell! Először csak arról, hogy olvasol-e tovább. Egy olyan világba nyerhetsz betekintést, amit jelenleg csupán kevesen mondhatnak magukénak. Akarsz ezen kevesek közé tartozni? Tudom, most hihetetlennek tartod, hogy számodra ez elérhető. Azért vélekedsz így, mert még nem ismered a kulcsot a zárhoz, tehát kinyitni sem tudod.

Sokféle módja van annak, hogy valódi előrelépést tegyél. Ezek közül néhány valóban látványos, de csak azért, mert az eredmények mögött álló erőfeszítéseket nem látod. A többféle módszerből a Te számodra pillanatnyilag elérhető kulcs a tanulás. Sokkal több lehetőséget tartogat számodra, mint gondolnád!

Nem jár akkora lemondással, mint ha egész életedben fogadhoz kéne verni a garast és egyszerű, mert akár már úgy elkezdheted, hogy egy könyvet a kezedbe veszel és elolvasod. Ráadásul még szórakoztató is.

Akkor miért nem él mindenki ezzel a lehetőséggel? Azért, mert olyan viselkedést és olyan döntéseket igényel, amikhez nem vagy hozzászokva. Ráadásul jó esély van rá, hogy a suliban még meg is utáltatták Veled a tanulást.

A suli ugyanis - a jelenlegi formájában - kizárólag arra szolgál, hogy nagy tömegeket egyre előrébb lökdössön a szamárlétrán. Lassan már az óvodába is felvételizni kell, és az sem mindegy, hol kezdi az elemit a gyerek. Aztán indul a folyamatos verseny a középiskolai, majd az egyetemi-főiskolai felvételért.

A következő forduló a jó szakmai gyakorlat (gyakornokság, inaskodás, bojtárkodás - mindegy, minek nevezed). Ezután jön a jó állás (mi az? és egyáltalán, van ilyen?) megtalálása, és mire fújnál egyet, máris beneveztél a "vállalati ranglétramászás" versenyszámba!

Mivel nagy tömegek teljesítményét könnyen értékelni csak nagyon leegyszerűsített módon lehet, erre vannak az osztályzatok. Nyugi, most már egyre inkább a melóhelyen is divatba jön! (Év végi teljesítmény-értékelés, A, B, C, D kategória - ismerős?)

Közben csupán az sikkad el, hogy mi emberek mindannyian különbözőek vagyunk. A rendszer nem alkalmas rá, hogy az egyedi adottságokat maximálisan kibontakoztassa. A futásban nem egyforma eséllyel indul a csiga a párduccal, de mit tegyünk, az alaptanterv mégiscsak alaptanterv.

Úgyhogy oszlassunk el néhány félreértést:

  • Nálunk az általános suliban ki volt írva: "Nem az iskolának, az életnek tanulunk." Sokszor úgy tűnik, mintha ez nem lenne igaz. De előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy mégiscsak így van. Gondolj arra, hogy egyre inkább nem a papírt kérik Tőled.
  • Ha pedig utálod a vizsgákat, van egy rossz és egy még rosszabb hírem: Minden nap vizsgázol, és leginkább pénzben megy az osztályzás. Ráadásul bármit kérdezhetnek - olyat is, ami nem volt az anyagban.
  • A suliban arra neveltek, hogy csak akkor jelentkezz, ha ezer százalékig biztos vagy a válaszban. Ezt felejtsd el! Mivel nem ismersz minden választ, sokszor fogsz hibázni és ez sokba fog Neked kerülni. Ha viszont maradsz az iskolában megszokott és begyakorolt módszernél és egyáltalán nem válaszolsz - az számít a legnagyobb hibának és hosszú távon az fog a legtöbbe kerülni.
  • Ha dolgozatírás közben együttműködtél a szomszédoddal, az iskolában az csalásnak számított, és ha észrevették, azonnali szankciója volt. A való életben együttműködés nélkül vajmi kevésre fogod vinni. Meg kell tanulnod megbízható partnereket keresni. (Ebben is fogunk tudni Neked segíteni.)

Ha valódi előrelépést akarsz, ezekre föl kell készülnöd.


Akkor hát készen állsz a következő döntésre?

Ugyanis innentől kezdve meg fog változni az életed! Meg fogod érteni, miért nem csupán üres szlogen az "élethosszig tartó tanulás". Jó pap is holtig tanul. Apropó - tudod mit írnak a sírkövére? "Tanulmányait befejezte." Morbid? De nagyon ott van!

Remélem, Te még nem óhajtod tanulmányaid befejezni, úgyhogy jó pár amúgy szabad órádat továbbképzéssel fogod tölteni. Ezt jobb, ha már most bekalkulálod az időbeosztásodba. Bizony ez rendszeres tervezést és önfegyelmet igényel. A tetejébe pedig aktív erőfeszítést, ami mai, sok tévénézésben eltompult agyunknak eleinte nehézséget okoz majd. Később viszont ez lesz a legjobb kikapcsolódás!

Úgyhogy nem véletlen, ha sokan feladják. De éppen amiatt, hogy kevesen vállalkoznak rá, ha Te bekerülsz ebbe a társaságba, az nagy előnyt fog Neked biztosítani.

Ha tudsz angolul, akkor érted, mire gondol Benjamin Franklin, amikor ezt mondja: "An investment in knowledge always pays the best interest."

Ha pedig nem, akkor máris kapsz egy lehetőséget, hogy alkalmazd az előbb tanultakat. Tekintsd ezt az új sulidban kapott első házi feladatnak - keress rá megoldást, hogy megértsd! (Ha végképp nem megy, írj nekünk!)


Összefoglalóul:

Emlékszel még a kérdésre, amit az elején feltettem? (Mit szeretnél a mai százas helyett?) Mind a négyet lehet és kell egyszerre választanod. A legtöbben beérik a fogyasztási cikkekkel és esetleg némi (főképp a kötelező) biztosítással. Neked érdemes ennél tovább lépned: képezz tartalékot és költs az előrelépésedre, az igazi, nagy hozamú gyarapodásodra is!

Azt mondtam, mind a négy elérhető. Jogosan merül fel Benned a kérdés: Hogyan? Hiszen úgy látszik, mindre nincs pénzed egyszerre. Ahogy már említettem, a trükk a sorrendben van. Tehát nagyon nem mindegy, hol kezded! Sokan úgy szeretnének gyarapodni, hogy az nincs megalapozva. (Erről később még bőven lesz szó.)

Te ne kövesd el ezt a hibát! Tartsd be a sorrendet: ha először jóllakik a kecske, akkor egy falat se marad a káposztából! De ha az első káposztát elteszed, és csak a másodikat adod oda falatozásra, akkor be tudsz indítani egy önmagát erősítő folyamatot. Egyszer-egyszer a kecske is kibírja, ha nem kap vacsorát.

Szóval ha okosan csinálod, jut is, marad is. Érdemes egy picit átcsoportosítani gyarapodási célokra.


A következő részben:

Autózunk egyet. Olvass tovább!




3. PILLÉR:

Cseréljük le a BMV-t!

Avagy közlekedj okosan

Van egy történet a 70-es évek elejéről.

Egy keletnémet, egy nyugatnémet és egy magyar találkozik egy közlekedéssel kapcsolatos nemzetközi konferencián és mindegyik dicséri saját országa gazdasági teljesítményét.

- Mi nemrég kifejlesztettük az új Trabantot - kezdi a keletnémet. Igaz, hogy nagyon drága, éveket kell várni rá, hogy megkapd és sokat fogyaszt, de nagyon büszke vagyok rá. Mindenhova azzal járok.

- Nálunk az emberek többsége Volkswagennel közlekedik, magam is. Mint a neve mutatja, népautónak számít. Ha okosan osztod be a pénzed, simán meg tudod venni és fenn tudod tartani - folytatja a nyugatnémet.

- Na és Te mivel jársz? - kérdezik harmadik társukat.

A magyar sokáig töpreng, hogy mivel tudná az előbbieket überelni, aztán kivágja:

- BMV-vel. Alig pár hónapja vettem birtokba, csakúgy, mint több százezer másik ember.

A két német nem győz irigykedni:

- Hogy csinálod, hogy ilyen menő autód van? És hogy tudja ilyen sok ember megvenni? Ráadásul drága az üzemeltetése.

- Száztíz forint havonta. Mindenki hozzájuthat. Ugyanis bérletem van. Busz, metró, villamos.

Bizony, ha esetleg elmúltál már negyvenegynéhány éves, akkor emlékszel rá, ha meg nem, akkor biztosan van olyan ismerősöd, aki szívesen mesél róla, hogy milyen volt akkoriban autó nélkül közlekedni.


A fejezet további részében szó esik:     Hogy megkapd, itt iratkozz fel!

  • Az autózás rejtett költségeiről - amire sose gondolnál
  • Arról, hogy mennyibe is kerül igazából egy kilométer - hitted volna?
  • Lehet-e egy autónak 2 benzintankja?
  • Remélem, Neked nincsenek ego problémáid
  • Taxi újratöltve - de sofőr nélkül
  • Hogyan csinálj pénzt az autóval?
  • Spórolási ötletek - a biciklin túl

Bónusz: Összefoglaló gondolatok a gyorsabb haladásod érdekében.

Vagy nem ezért cserélted le a BMV-t?


Ugye érdekel az egész fejezet és a többi pillér is?

Naná, hogy érdekel!

A következő részben:

Készen állsz egy nagyobb dobásra?




4. PILLÉR:

Muszáj hitelt felvennem!

Avagy felkészültél a nagyobb dobásra?

Ebben a fejezetben sok mindenről lesz szó. Bekukkantunk a bankba. No nem csak az ügyféltérbe, hanem a kulisszák mögé. Sőt, ha a biztonsági személyzet nem csíp fülön, akkor egészen a központig eljutunk.

Aztán, ha már ott vagyunk, lehet, hogy egy kis pénzt is kérünk. Persze csak ha mi is jól járunk vele, nem csak "ők".


A fejezet további részében:     Hogy megkapd, itt iratkozz fel!

Vajon kik azok az "ők"? Kik azok, akiknek a törlesztést fizetjük és akik a kamatot beszedik tőlünk?

Továbbá:

  • Világ proletárjai tőkéi egyesüljetek!
  • Vegyünk bankot!
  • Állíts magad helyett egy rendszert!
  • Irány a trezor!
  • Nézzünk be a Back Office-ba!
  • A kocka kockázat el van vetve

És még:

  • Dunába Dunából vizet...
  • Amikor mindenki nyer (tudsz titkot tartani?)
  • Visszük a bankot?
  • Kisnyugdíjas luxusvillát bérelne
  • Amikor a bank a háziúr
  • Nem vagy olyan gazdag, hogy olcsót vegyél

Ha érdekel a fejezet többi része is, kattints ide!



5. PILLÉR:

Mert megérdemlem!

Avagy a fogyasztási hitelek csábítása

Ellenálljunk-e a kísértésnek? Miért avult el mára az "Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!" mondás? De mit csinálj, ha a bankod épp a Te takaródat szemelte ki magának?

Alaposan körüljárjuk ezeket a kérdéseket.


Emellett még szó lesz arról, hogy:     Hogy megkapd, itt iratkozz fel!

  • Miért veszel folyton másfél ülőgarnitúrát?
  • A hitel tudja önmagát is fedezni.
  • Milyen a pénzcsináló automata?
  • Kártyázzunk-e?
  • Mekkorát üt a kamatos kamat és mi az a 72-es szabály?
  • Hogyan falja föl lakásodat és álmaidat egy "kis mohó"?
  • A lehetőségeidet kiterjesztheted.

Ugye érdekel az egész fejezet és a többi pillér is?

Naná, hogy érdekel!