PÉNZKAPU

Érdekes történetek a pénzről

Copyright 2010-2014     PÉNZKAPU     Mnden jog fenntartva


É R D E K E S S É G E K

Első lépcső (egyszerű történetek)

A pénz...

Ki akar milliomos lenni?

Más szemében a szálkát...

Aúúúúú vagy vaúúú?

Örüljünk-e a számláknak?

Meghozták a tüzelőt...

Üres pénztárca

A kettő között

Érzelmi számtan

Orvosolja-e a sok pénz a szegénységet?

Második lépcső (összetettebb sztorik)

Milyen színű a maci?

Csak látszólag matek...

Hogyan vegyünk meg egy 100 ezer forintos tv-t 120 ezerért?

Hogyan jussunk mosógéphez - ingyen?

Kijönnél-e havi negyedmillióból? FEJENKÉNT?

Vigyázat, mélyvíz! Csak úszóknak (tehát ne ezzel kezdd)!

Pénzesbödön - itt aztán tényleg tabukat döntünk!

Neked így is jó?

Léptesd elő magad!


Vissza:     az olvasnivalókhoz     a főlapra



A pénz...

"... nem a legfontosabb dolog az életben, de
olyan eszköz,
ami megkönnyítheti azt,
hogy időt találjunk más,
még fontosabb dolgokra."
(Michael Masterson után szabadon)
Vagyis a pénz...
  • egy eszköz, tehát nem cél
  • könnyebbé teheti életünket, ha jól bánunk vele
  • segítségével időnk szabadulhat fel (ez jóóóó!)
  • és akkor a pénznél jóval fontosabb dolgokra is jut időnk!!!

Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Ki akar milliomos lenni?

"Miért, ki nem akar?" - kérdezheted.
De igaziból nem ez a kérdés.

Hanem?

1. Milyen pénzben?

2. Egyszerre kéred vagy részletekben?

Miért is?

Nézzük az 1. kérdést: Milyen pénzben?

Ha van saját lakásod vagy autód, forintban gyakorlatilag máris milliomos vagy. Rég elmúlt az az idő, amikor érvényes volt, hogy "1 forint 0,757575 g aranynak felel meg". (idézet az Új magyar lexikon "forint" szócikkéből)
Úgyhogy ezt inkább euróban vagy USA dollárban szoktuk érteni.

De miért is vetődik fel, hogy egyben vagy több részre elosztva? "Hadd jöjjön, ne aprózzuk!" - mondod. De hadd kérdezzek valamit!
Most őszintén: tényleg kell Neked egyszerre két-vagy háromszázmillió forint? Vagy jobb lenne inkább rendszeres időközönként 2-3 millió? Ugye így már nem is olyan könnyű megválaszolni? Jó lenne egyben egy nagyobb összeg ÉS rendszeresen egy kisebb.

Helyben is vagyunk. Vannak olyan kiadások, melyek ritkán jelentkeznek, de nagy összegben (pl. lakásvásárlás vagy egy nagy értékű autó) és vannak olyanok, melyek viszonylag kisebb összegűek, viszont rendszeresen fölmerülnek.

Vagyis időnként vagyontárgyakat szeretnénk vásárolni, viszont két vagyontárgy vásárlása között is élni kell valamiből (amiből, azt hívjuk jövedelemnek).

Például ha megnézed, havi mekkora összegre van szüksége a családodnak a megélhetéshez és ezt évesíted (vagyis megszorzod 12-vel), alsó hangon is könnyen kijön 2-3 millió forint. Ha vettél egy nagyobb lakást vagy autót, akkor ez simán lehet évi 4-5 millió is, hiszen ezeket fönn is kell tartani.

Hány évig is kell a megélhetésre keresni és költeni? Remélhetőleg minél tovább. Ha csak 50 aktív évet számolsz és ezalatt csupán évi 2 milliót költesz, az máris egy szép kerek 100 milliós összeg! És még ha emellett vásárolsz ezt-azt, máris elment az egymillió dollár vagy euró.

Szóval: amikor azt tervezed, hogy milliomos leszel, vedd figyelembe, hogy időnként szükség lehet egy egyszeri nagyobb összeget rendszeres havi kisebbre vagy rendszeres havi kisebb összeget egy egyszeri nagyobbra átalakítani.

Ezt persze mindenki tudja, csak a napi rohanás közben hajlamos róla elfelejtkezni.

Arról nem is beszélve, hogy ez az oda-vissza alakítás külön tudást és odafigyelést igényel. (Amit persze az iskolában nem tanítanak.)


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Más szemében a szálkát...

Mindannyian ismerjük e mondás jelentését. De vajon miért működik a világ éppen így? Elgondolkodtam rajta egy picit. Íme, mire jutottam:

Miért veszed észre más szemében a szálkát? Azért, mert amit szálkaként észlelsz, számodra fontos (különben fel se tűnne). Egyszerűen így adja tudtodra a világ, hogy akad egy kis javítani való.

Persze ezt másképp is tudná jelezni. És itt jön be a dolog "gerenda" része. Hogyan észleled, ha valami "nem stimmel" Veled? Például úgy, hogy tükörbe nézel vagy pedig valaki felhívja rá a figyelmedet (lényegében tükröt tart eléd). Enélkül általában nem megy vagy csak sokkal nehezebben, lassabban.

Mi lenne, ha úgy tekintenél az egészre, mint ha a tükör szerepét a "más szeme" játszaná?

Ezzel rögtön két legyet üthetsz egy csapásra. Egyrészt felfigyelsz a javítani valóra. (Tudod, mit keress.) Másfelől azonnal lesz egy válaszod arra a kérdésre: "De hogyan fogjak hozzá?"
Talán szóljak a másiknak a "szálka" miatt? Tartsak elé tükröt? Ez olyan kényelmetlen!
Nincs rá szükség, ha az előbbi javaslat szerint cselekszel.

Persze mondhatod, hogy azt sugallom, Neked kéne tükörbe nézni. De miért? Talán magadban kell a hibát keresned? Szó sincs róla! Nem kell, csupán érdemes belenézni abba a tükörbe.

Egyszerűen csak annyi történik, hogy ha mélyen magadba nézel és ott találsz valami olyat, ami nem tetszik, azon rögtön el tudsz gondolkozni, sőt akár változtatni is tudsz rajta. A lehető legkényelmesebben és legegyszerűbben, hiszen csak Te kellesz hozzá, senki más.
Ha pedig egy icipici Neked nem tetsző dolgot sem találsz, akkor örülj! Még az is lehet, hogy időközben minden a helyére került.

Mit gondolsz? Megér egy próbát?

Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Aúúúúú vagy vaúúú?

Az alaptörténetet valószínűleg Te is ismered:

Szomszédnak feltűnik, hogy akárhányszor átjön, a kutya mindig ott fekszik a küszöbön és vonyít. Egyszer aztán megkérdezi:

- Mér' vonyít mindig ez a kutya?

- Mer' van ott egy szög és szúrja az oldalát.

- De akkor mér' nem fekszik odébb?

- Mer' annyira azér' nem szúrja.

Szoktad magad időnként így érezni? Mert csak akkor olvass tovább!


Hajlamosak vagyunk rá, hogy ha még csak egy picit szúr a szög, akkor nem törődünk vele. Hamar hozzá lehet szokni. No igen, csak akkor meg rögtön befigyel a másik idevágó történet, ami szerint a rákot azért kell hideg vízben elkezdeni főzni, mert különben azonnal kiugrik, míg ha fokozatosan melegszik a víz, akkor nem tűnik fel neki, és mire észreveszi, már késő.

Nem tudom, mennyi a dolog igazságtartalma, de nem is ez a lényeg, hanem a tanulság: Ne várd meg, míg késő lesz!

Jártál már úgy, hogy...

  • A főnököd szólt, hogy holnap már nem kell bejönnöd?
  • Sürgősen föl kéne újítani a fürdőszobát, de nincs rá keret?
  • Elromlott a mosógép vagy a hűtőszekrény?

Vagy valamelyik ismerősöddel történt ilyesmi?

Ezeket könnyű észrevenni, de már késő.

Míg ha...

  • egyre többet kell túlórázni a munkahelyeden
  • elmaradt a fizetésemelés
  • újabb egy évvel elhalasztjuk az autó cseréjét
  • már megint drágult az ennivaló
  • már megint drágult a svájci frank
  • reggel nem indul az autód, mert éjszaka kilopták belőle a benzint
  • egyszerre két helyen kéne lenned
  • új cipőt kéne venni a gyereknek

ezek annyira mindennaposak, hogy szinte már föl se tűnnek. Pedig a nagy problémák is ilyen "kicsikkel" kezdődnek. És akadnak olyan családok, ahol oda vezetnek, hogy...

  • Jön a végrehajtó, és viszi az autót.
  • Télen kabátban ülnek a lakásban, mert nincs pénz a fűtésre.
  • Hónap végén gyorskölcsönt kell fölvenni, magas kamatra.
  • A gyerekek éhesen fekszenek le.

Érezted mostanában valamelyik "mindennapos" gondot? Vagy a Tiéd hasonlít valamelyikre?

Szóval, mennyire is szúr az a bizonyos szög? Mert ha szúr, akkor nézz be a Hiányradírozó Napra!

Ne várd meg, míg késő lesz!

Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Örüljünk-e a számláknak?

Amikor megérkezik a villany- vagy a fűtésszámla, hogy reagálsz rá? Örülsz neki vagy mérges vagy, hogy megint fizetni kell?

Hülye kérdés, ugye? Ki örül, ha fizetni kell? Pedig...

A kényelem és a bőség jele. Nem hiszed? Lássuk csak:

Mit jelent az, ha már a kezedben van a számla? Több dolgot. Többnyire azt, hogy a mérőóra leolvasása után vagy (kivéve, ha átalányt fizetsz, de erről később), ami azt jelenti, hogy már fogyasztottál. Vagyis először fogyasztasz és csak utána kell majd fizetni. Az átalány persze kivétel lehet, de ha ezt választottad, annak oka volt. Például kényelmi szempontok.

S ha már a kényelmet nézzük, ha megjött a számla, az egyben azt is jelenti, hogy már nem kell lesni, jön-e. (Ha jártál úgy, hogy nem küldték ki időben, akkor tudod, miről beszélek.)

A boltban előre fizetsz, a villamoson úgyszintén, a benzinkútnál is. Tehát örülhetsz neki, hogy a közüzemi számlát ráérsz utólag fizetni, addig is Te használhatod a pénzt.

Vagyis a közüzemi szolgáltató megbízik Benned. Gyakorlatilag meghitelezi Neked a számla összegét néhány hétre, kamatmentesen. Mi ez, ha nem a bőség jele?

Gondolj arra, hogy vannak kártyás villanyórák. Úgy működnek, mint a feltöltőkártyás mobil. Ha elfogyott a kártyán lévő összeg, nincs áram. (Nézheted gyertyafény mellett a tévét :-) Ez ott jellemző, ahol jelentős hátralékban vannak a fogyasztók.

De ha ez nem volt elég orrbavágó, vannak helyek, ahol kényszerből bevezették az "alternatív áramtermelést". Ha világítást akarsz, felülsz a szobabiciklire és hajtod. Megállás nélkül. Tudod, milyen jó? (Én már próbáltam, igaz, szerencsére játékból. Tanulságos volt.)

Te melyiket választod? Ugye maradsz inkább a számlánál?

Egy dolgot még tegyünk hozzá. Vannak, akik nem érzik jól magukat, ha pénz marad náluk. Jobban örülnek, ha előre kell fizetni. Úgyhogy jobb, ha hozzászoksz és fölkészülsz rá: A bőséggel együtt jár ez a jelenség. Sokszor elő fog Veled fordulni.

Kezdj el örülni a közüzemi számláknak!
Egy filléredbe se kerül, de sokat hozhat a konyhára.

Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Meghozták a tüzelőt...

Nagyban fogalmaztam a készülő könyvem következő fejezetét, mikor egyszer csak kérdezi a feleségem:

- Nem kéne elállni az autóval?

Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok.

- Milyen autóval? Hova kéne elállni?

- A szomszédba hoztak egy konténer hulladékot. Előre-hátra tologat a sofőr. Szűk a hely.

Erre már én is fölfigyeltem. Hulladékot hoztak? Hiszen a konténerrel vinni szokták a sittet, nem hozni. De nem tévedés: A teherautó valamilyen bontásból származó fahulladékot borított ki. Volt benne még némi ereszcsatorna maradék is.

A kép régi emlékeket idézett fel. Egy néhány házzal odébb lakó - pár éve meghalt - kedves idős bácsi jutott eszembe. Az ő szokása volt, hogy minden használható fahulladékot összegyűjtött az utcából, hiszen kár lett volna kidobni. Egész nyáron szorgosan hozta-vitte kis kézikocsiján a tüzelnivalót. Volt egy jó kis körfűrésze, szép takarosan fel is aprította. Aztán mikor jöttek a hűvösebb napok, begyújtott. Ilyenkor sűrű fekete füst gomolygott a kéményükből.

Ahogy teltek-múltak az évek, egyre többen kezdték utánozni. Azóta ha hideg téli délutánokon jót szippantasz a levegőből, érződik, hogy bizony mindenki úgy spórol a gázszámlán, ahogy tud. Nem csak azzal, hogy a környéken minden nyáron több házat hőszigetelnek, hanem rendszeressé váltak a tűzifa-szállítmányok. Most pedig egy konténernyi hulladék tüzelőanyag.

Éljen a tiszta levegő!

De talán majd a rezsicsökkentés segít...
Állítólag a tűzifa is olcsóbb lesz. :-)

Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Üres pénztárca

E heti nagybevásárlásunk alkalmából furcsa időutazást tettünk. Vajon a jövőt láttuk vagy a múltat?

Úgy kezdődött, hogy a szupermarket bejáratához közeledvén már messziről gyanús volt valami. Közelebb érve, szokatlan látvány fogadott. A hátsó sorban a polcok üresek voltak! Nem csupán itt-ott kandikált ki a polc hátsó lapja. Nem! Teljesen üres volt.

Utoljára ilyet a 80-as években láttam, ráadásul nem is Magyarországon.

Az élet úgy hozta, hogy alkalmam volt megfordulni néhány (akkori szóhasználattal élve) baráti országban, egyikben-másikban (most konkrét helyet nem említek) találkoztam ilyen látvánnyal. Nagy alapterületű bolt, sok üres polccal, melyek némelyikén árválkodott egy-egy csomag élelmiszer. No meg esetleg egy-egy ásítozó, nyújtózkodó macska.

Persze macskák ma nincsenek a szupermarketekben (egér is csak elvétve), de rögtön a 25-30 évvel ezelőtti kép ugrott be.

Elgondolkodtam. Hónapról hónapra érzékelhetően egyre kevesebb árut látok a polcokra kirakva.

A tendencia ugyan már régóta tart, de azért mégis! A korábbi húspultok helyét ásványvizes palackokkal megrakott polcok váltották fel. Az üdítős részben fokról fokra nyomul előre az egyre kisebb gyümölcstartalmú dobozos üdítő.

Most már ott tartunk, hogy a drágább dobozosok kezdenek eltünedezni, és helyüket egyre inkább átveszi a szénsavas, a "szőke kóla" meg a "barna kóla". Világos: valamivel föl kell tölteni a polcot. Ezek nagy, többnyire kétliteres üvegek, egy rétegben fölrakva (mert mögötte persze üres), könnyen kitöltik a teret.

Az is világos, hogy miért:

Mind jobban csökken a vásárlóerő.

Még szerencse, hogy az ország gazdasági mutatói egyre jobbak - képzelem, mi lenne, ha romlanának... Egyre többen már csak az alapvető élelmiszereket engedhetik meg maguknak.

Mikor gondolataimban idáig jutottam, felsejlett előttem a jövő: Mivel a kóla nem alapvető élelmiszer, a következő lépés tán az lesz, hogy a ma kólával megrakott polcok teljesen kiürülnek? Vissza a jövőbe? Vagy előre a múltba?

És itt előbújt belőlem a közgazdász.

Igaz, hogy az USA-ban rövid időn belül most izzítják harmadszor a pénznyomda gépeit (ld. quantitative easing), de ettől a fizetőképes kereslet is nőni fog vajon vagy csak az infláció?

És a magyar gazdaságpolitika valóban több pénzt hagy az emberek zsebében vagy csak befullasztja a gazdaságot és fölpörgeti az árakat? (Mondhatom, jó párosítás! - ld. stagfláció)

Ortodox vagy nem ortodox - szerintem tökmindegy. (A Hiányradírozó Napon bővebben ki tudjuk fejteni, hogy miért.) Mindkettő zsákutca. Hosszú távon mindkettő nyomort és elértéktelenedő pénzt hoz. Legfeljebb a sorrendet lehet cserélgetni. Nyerők persze itt is, ott is lesznek. De a nagy többség veszíteni fog. Először csak a jövedelme vásárlóerejét. Aztán az állását? Aztán az otthonát? Ki tudja?

Vajon meg lehet ezt a folyamatot állítani?

És ha igen, hogyan? Mondhat erre egy közgazdász olyat, hogy "nincs válasz"? Nem, nem mondhat. Mert van válasz, csak rossz helyen keressük.

Hogyan lehet a fizetőképes keresletet növelni?

Első nekifutásra könnyű a válasz: Adjunk az embereknek pénzt! De ez mit old meg? Megkapják, elköltik (hiszen azért kapták...), és végül kinél köt ki? Ismét ugyanott, ahol most is van. Aztán kezdődik az egész elölről.

Halat adjunk az embereknek, ahelyett, hogy megtanítanánk őket halászni? Nem működik. A járható út: Az emberek jövedelemtermelő képességét kell megnövelni.

Mi nem csak beszélünk róla.
Azt is megmutatjuk, hogyan lehet.

Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Átvezetés következik a második lépcsőhöz

Érzelmi számtan

A "Nőnek a gyerekek..." c. élethelyzet kapcsán fölvetődött az az észrevétel, hogy kihagyom belőle az embert. Naná, hogy 12-szer háromezer forint az harminchatezer, ezt mindenki tudja. A szigorú logika szerint ez összejön, csakhogy a gyakorlatban nem megvalósítható, mivel az embernek vannak érzelmei is.

Azt írtam: "Persze ez leírva könnyű, megvalósítani nehezebb. Ezért járjuk alaposan körbe a Hiányradírozó Napon." Annyit nyugodtan elárulhatok, hogy ebbe az alapos körbejárásba beleértem az érzelmeket is. Hiszen legtöbbször nem arról van szó, hogy ne jutna eszünkbe az az ötlet, hogy egy egyszeri nagyobb kiadásra előre fölkészülünk többszöri kisebb összeg félrerakásával. Talán még a pénzt is ki tudnánk valahogy szorítani rá, ha nagyon akarnánk.

Csakhogy valami megakadályoz ebben. Erről fogok most írni. Előre elárulom a végeredményt: Ha csupán az érzelmeire hallgat, az emberek többsége jobban jár, ha nem részletenként rakja össze a 36 ezret, hanem adott esetben igyekszik egyben kiszakítani a költségvetéséből. Hacsak... De erről majd később.

Gyakorlati pszichológusok kimutatták, hogy az ember úgy van fölépítve, hogy egy bizonyos pénzösszeg kiadása sokkal jobban fáj, mint amekkora örömöt okoz, ha ugyanekkora összegű bevételhez jutunk. Persze ez nyilván egyénenként változó, és vannak kivételek, de a többségre igaz. Ugyanígy (a többségre) igaz az is, hogy kétszer akkora kiadás nem jelent kétszer akkora fájdalmat.

No már most, ahhoz, hogy megfoghatóvá tudjuk tenni az érzelmeket, próbáljuk valahogy számokkal kifejezni azokat! Nézzük először azt az esetet, hogy 11 hónapon keresztül félreteszünk havi 3 ezer forintot. Nyilván okoz valamekkora minimális örömöt, hogy szépen gyarapodik az összeg, viszont minden hónapban fáj, hogy ezért cserébe valamiről le kell mondanunk. Vegyük ezt a fájdalmat egy egységnek. A minimális örömmel nem számolunk, mert szinte el sem éri az ingerküszöbünket.

11 hónap alatt tehát begyűjtünk 11 adagnyi fájdalmat. Ezzel szemben áll az az öröm, hogy egyben ki tudjuk fizetni az iskolakezdéshez szükséges összeget. Míg ha nem raktunk félre előre, akkor egyben kell az egészet előteremtenünk, és ez nagyon fáj. Jobban, mint havonta, de nem 11-szer jobban. (Az utolsó - tizenkettedik - havi "részlet" okozta örömmel és fájdalommal most nem foglalkozunk, a lényegen nem sokat változtatna.)

Aki szereti a képleteket, az kiszámolhatja, hogy ha az egyszeri öröm nagyságát Ö-vel jelöljük, az egyszeri fájdalom nagyságának és az egyszeri öröm nagyságának különbségét pedig K-val, akkor abban az esetben érdemes havi részletekben előre összegyűjteni a szükséges összeget, ha Ö>(11-K)/2. Egyébként nem.

Ez a képlet azt mutatja, hogy minél nagyobb az egyszeri öröm illetve minél nagyobb a különbség (vagyis amennyivel még jobban fáj az egyszeri nagy kiadás), annál inkább érdemes előre spórolni. Ez nyilván egyénenként változó és függ attól is, hogy gyerekkorunkban otthon milyen mintával találkoztunk. Kíváncsiságból variálhatsz a számokkal. Helyettesítsd be a Te saját érzeteidet! Többnyire az jön ki, hogy nem érdemes spórolni.

Tehát az érzelmek alapesetben akadályozzák a spórolást.

Hacsak... bomba

Mi történik akkor, ha előre nem raktál félre, és jön az iskolakezdés, de valami miatt sehogy nem bírod előteremteni a szükséges összeget? Mert pl. beesett egy váratlan kiadás, vagy mert nehézségek merültek fel a munkahelyeden és emiatt nem kapod meg a teljes fizetésedet. Arról ne is beszéljünk, ha netán elveszítenéd az állásodat.

Fáj ez? Nyilván jobban, mint egyébként. A képlet is azt mutatná, hogy ez esetben mégiscsak érdemes lett volna előre fölkészülni. Persze ezt csak utólag mutatja, előre nem tudtad, hogy ilyen fog Veled történni. Ha tudtad volna, készültél volna rá.

Mi akkor a megoldás? Két lehetőség van. Mondják, hogy okos ember a más kárán tanul. Te egy okos ember vagy, tehát nem várod meg, míg Veled is megtörténik. Mert ha már megtörtént, akkor gyakorlatilag csak a gyorskölcsön marad (vagy egy ennél sokkal fájdalmasabb valami), ami lényegében egyenes út a teljes lecsúszáshoz. Ez az egyik lehetőség.

A másik, hogy érzelmileg beépíted az életedbe az előre fölkészülést. (Erről mindjárt bővebben.) Vagyis bebiztosítod magad egy előre nem látható eseményre. De miért is tennéd? Hiszen ez Veled nem történhet meg, ugye?

A tapasztalat azt mutatja, hogy de igen, bármikor megtörténhet! Éppen erről szól a biztosítás. Hadd mutassak egy példát! Vezetnél-e felelősségbiztosítás nélkül autót? Másképp fogalmazom: ha nem lenne kötelező, kötnél-e? Hm... Ha soha nem okozol senkinek kárt, akkor fölösleges kiadás. Ha viszont csak egyszer is meglöksz hátulról egy drága autót, inged-gatyád rámegy.

De ez Veled nem fordulhat elő, ugye? Hiszen Te jól vezetsz, figyelmesen, óvatosan. A rossz hír az, hogy ez Téged nem véd meg. Szerinted Michael Schumacher jól vezet? Mégis volt már olyan, hogy elbambult és elfelejtett fékezni.

Szóval akkor mégiscsak kell az a biztosítás! A fene egye meg, minden hónapban fölös kiadás, mert hosszú távon a számok azt mutatják, hogy elég ritkán törsz össze drága autókat! Itt van a lényeg egyik pontja: Ritkán, de nem mondhatod biztosan azt, hogy soha. Tehát a logikus gondolkodás azt mondatja Veled, hogy megéri a biztosítás.

És mi a helyzet az érzelmekkel? Itt van a másik lényeges pont. Ahogy az előbb már említettem, érzelmileg építsd be az életedbe! Mit jelent ez? Azt, hogy legyél vele tisztában: a biztosítás nem arról szól, hogy nyerni akarsz rajta. Ellenkezőleg: Te fizetsz azért, hogy ha netán egy nagyobb kár ér, annak következményeit minél nagyobb mértékben át tudd hárítani.

Inkább fájjon sokszor egy kicsit, mint egyszer annyira, hogy szinte belehalj! Ha viszont így fogod fel a dolgot, akkor ahhoz a rendszeres kicsi fájdalomhoz idővel érzelmileg is hozzá tudsz szokni. S akkor már nem is fáj. Ezt értem azalatt, hogy érzelmileg beépíted az életedbe. Ha a pénzbeli vonzatát nézzük, mondhatjuk azt, hogy lényegében a nyugalmadért fizetsz.

Persze ez is egyénileg változó, vannak, akik szeretik a veszélyt. Neked kell eldöntened, hogy az adott helyzetben mekkora kockázatot tudsz bevállalni. És azt sem állítom, hogy minden helyzetet érdemes bebiztosítani. Ráadásul nem is minden biztosítás olyan, amit biztosítóval kötsz. Erről bővebben a Hiányradírozó Napon, most térjünk vissza az iskolakezdéses élethelyzethez!

Ha érzelmileg beépítetted azt a havi háromezer forintos "lemondást", akkor másféle fájdalom nem is jelentkezhet, hiszen jelen esetben extra pénzedbe nem kerül a biztosítás - a félrerakott összeg nem vész el, az megmarad. Logikusan gondolkodva eddig is azt mondtad, megéri.

És ezt most már az érzelmeid is megerősítik.

Ja és veregesd meg a vállad, mert elindultál a gyarapodás útján!


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Orvosolja-e a sok pénz a szegénységet?

Tudom, hogy tudod a választ, de azért olvass tovább, hátha számodra is érdekes gondolatokat találsz.

Ezek a fogalmak mindenki számára mást jelentenek, ezért ahhoz, hogy a kérdést érdemben meg tudjuk válaszolni, érdemes két részre bontani: Mit jelent az, hogy "sok pénz" és mit jelent az, hogy "szegénység"?

Az értelmező szótár szerint "szegénység fn 1. A szegény ember állapota". Nézzük a "szegény" címszót: 1. jelentése: "Anyagi javakban szűkölködő." Ez kb. fedi is azt, amit érteni szoktunk alatta, ne keresgéljünk tovább. Találtunk egy lényeges elemet - benne van a "szűkös" szó, aminek jelentése: a szükségesnél kevesebb.

De mi az, hogy "sok"? Szótár: "Nagy vagy a kelleténél nagyobb mennyiségű, számú." És a "kell" szónál ismét megtaláljuk a szükségesre való utalást.

Vagyis összerakva: a szükségesnél több az orvosolja-e azt a problémát, ha a szükségesnél kevesebb van? Látszólag meg is vagyunk, a válasz: igen...

Lenne, ha...

Ha nem merülne föl néhány további gondolat.

Az egyik - amiről már szó volt a "Ki akar milliomos lenni?" c. történetben -, hogy a szükségesnél kevesebb (mármint jövedelem) minden hónapban rendszeresen előfordul, a szükségesnél több (pénz) pedig eseti. Persze, ha minden hónapban hozzánk vágnának egy nagyobb összeget... De ez már egy másik történet.

Ha pedig nem jön rendszeresen, akkor bármekkora összeg is előbb-utóbb elfogy. Aztán következik újra a szegénység.

(Kivéve persze, ha gyakorlatilag végtelen nagy összeghez jutunk - hogy ez mekkora, ki-ki döntse el. Egy lottó ötösnyi? Kevesebb? Vagy többször is meg kéne hozzá nyerni a főnyereményt?)

Mire is fogy el? És ez rögtön átvezet a következő gondolathoz. Mivel korábban a szükségesnél kevesebb pénz állt rendelkezésre, a hirtelen jött pénzt szükséges dolgokra fogjuk költeni.

Mik ezek a szükséges dolgok? Napi megélhetési költségek és a mindennapokban használt eszközök. Összefoglaló néven nevezhetjük fogyasztási cikkeknek.

Költhetnénk másra is? Hát persze! Csak egy-két példát említve: képezhetnénk pl. tartalékot az "ínségesebb időkre" vagy vásárolhatnánk jövedelemnövelő eszközöket is. Akkor miért nem tesszük?

Egyszerűen azért, mert ezeket nem ismerjük eléggé. A fogyasztási cikkekkel jó barátságban vagyunk, a többivel nem. A legtöbb ember pedig nem hagyja el a járt utat a járatlanért. Mondhatjuk azt is, hogy csak egyféle pénzkezelési módot ismer. Ezzel - vagyis a fogyasztási cikkek vásárlásával - aztán lassacskán el is fogyasztja a "sok" pénzt.

Mondhatod persze, hogy Te kivétel vagy. Te nem azért nem képzel tartalékot, mert nem ismered, hanem mert nincs miből. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez legtöbbször csak önámítás, de tegyük föl, hogy Te tényleg másképp kezelnéd a pénzed, ha lenne miből. Ha valóban így van (és nem csak rámondod), örülj neki! Számodra van egy jó hírünk, olvass csak tovább!

Közrejátszik még egy harmadik tényező is. Az emberek általában nincsenek hozzászokva a sok pénzhez, ezért félnek tőle. Pontosabban nem a pénztől, hanem annak elvesztésétől félnek. Ezért gyorsan biztonságba helyezik: elköltik - vigyázzon rá más. És már megint visszajutottunk oda, hogy sok pénzünk van (pontosabban volt), de mégsem sikerült úrrá lenni a szegénységen.

Akkor most a címben feltett kérdésre mi is a válasz? Egyszer az jött ki, hogy igen, egyszer meg az, hogy nem. Eléggé zavaró. Nem vagyunk hozzászokva, hogy a kérdéseinkre nem kapunk egyértelmű választ. Sokan itt fel is adják.

Ha idáig eljutottál, akkor most következzen a jó hír! Létezik egy mód, amivel a sok pénz segítségével orvosolni lehet a szegénységet. A még jobb hír pedig az, hogy nem is kell hozzá olyan sok pénz. Kell viszont hozzá valami más: tudásvágy. Vágyj arra, hogy a fogyasztási cikkeken kívül másfajta eszközöket és másfajta pénzkezelési módszereket is megismerj!


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Innentől a második lépcső történetei következnek

Légy szíves, csak egyesével olvasd ezeket!



Milyen színű a maci?

Van egy nagyon tanulságos rejtvény. Egy vadász elindul vadászni. Elindul dél felé és megy 1 kilométert. Utána keletnek veszi az irányt és így is megtesz 1 kilométert. Végül északnak fordul és ismét 1 kilométert gyalogol. Ezután kifújja magát és két dolgot vesz észre. Az egyik, hogy épp oda ért vissza, ahonnan elindult. A másik, hogy időközben egy medve érkezett a helyre. A kérdés: Milyen színű a medve?

A gyanútlan rejtvényfejtő könnyen rávágja, hogy a feladat nem oldható meg, hiszen a szövegben szereplő módon nem érhetünk vissza a kiindulópontra. Dél, kelet, észak. Hogy visszaérjünk, nyugatra is kell mennünk. És itt válik tanulságossá a történet.

Észrevetted, hogy ha orvoshoz fordulsz tanácsért, mindig a szakosodásának megfelelő tanácsot kapsz? A háziorvos fölír egy tablettát (esetleg elküld szakorvoshoz), egy természetgyógyász a természetből igyekszik meríteni és ha egy sebészt kérdezel, az lesz a válasz: "Operálunk!"

Kérdezzünk meg hát egy térképészt! Végül is az égtájak - az egy földrajzi fogalom. Ő rögtön előáll a válasszal, hogy mivel a Föld gömb alakú (bár, ezer évvel ezelőtt ezt merted volna állítani?), ezért ha az Északi sarkról indulunk, a rejtvényben említett 3 pont meghatároz egy gömbháromszöget, ami pont jó. Tehát megvan a megfejtés: a maci csak jegesmedve lehet, vagyis fehér a színe.

De azért még ne dőljünk hátra! Ha egy matematikust kérdezel, akkor hevesen bólogat, hogy a geográfus talált egy megoldást, de azért ő még tovább keres. És nem azért, hogy kekeckedjen, hanem mert ez a dolga. Matematikuséknál elvárás a precíz munka, tehát ott akkor van kész a meló, ha az összes lehetséges esetet megvizsgálta. Egyfelől minden megoldást, amit talált, meg kell nézni, hogy valóban megoldás-e. Másfelől pedig be kell látnia, hogy nincs több megoldás. Nehéz kenyér ám ez, sokan ezért nem is kedvelik e szakmát!

Tehát kimatekozza, hogy a háromszög nem is feltétlenül háromszög, olyan is lehet, hogy a háromból két pont egybeesik. A kiindulási pontból ugyan biztosan elmozdul a vadász, de miután keletnek fordulva megtesz egy kilométert, lehet az is, hogy éppen egy 1 kilométer hosszú délkörön körbegyalogolja a Földet, és utána északra visszaballagva pont ugyanazt az utat teszi meg visszafelé, amivel kezdte a sétáját.

Tehát olyan helyet kell keresni, ahol van 1 kilométer hosszú délkör, ilyen pedig két helyen is található: egy az északi félgömbön, nem messze az Északi sarktól - egy pedig a déli félgömbön, az Antarktiszon, a Déli sark közelében. Az más kérdés, hogy ott élnek-e medvék. De ez már nem matematikai probléma.

Csakhogy a matematikusoknak is megvannak a maguk korlátai - kimondva vagy kimondatlanul mindig van egy adott (szabály)rendszer, amin belül a megoldást keresniük kell. (Ez vagy magától értetődő a feladat szövegéből vagy pedig a megoldás kapcsán mindig meg kell pontosan fogalmazni.)

És itt még egy csavar bejön a képbe! Ha Berényi Miklós figuráját kérdezed meg (helyette bárkit választhatsz, akire azt mondod, hogy a jég hátán is megél), akkor ő azt fogja mondani, hogy fütyül a szabályokra! Fog egy macit, és a Föld bármely pontjára elviszi. Tehát lehet barna is. Sőt, ha játékmaci, akár más színű is.

Foglaljuk össze: Egy első látásra megoldhatatlan feladatra egész sok megoldást találtunk.

  • Ha senkit nem kérdezel, lehet, hogy nincs megoldás.
  • Ha egy szakembert kérdezel, sokat segíthet.
  • Egy hivatásos problémamegoldónak további ötletei is lesznek.
  • Ha pedig az összes konvencionális szabályt hajlandó vagy átértelmezni, a lehetőségek egyenesen végtelenek.
Tehát még egyszer: milyen színű is az a maci?

Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Csak látszólag matek...

Azért csak látszólag, mert a valódi mondanivaló nem az. A matek csak illusztráció. Egyszerűen azért, mert ott nem tudsz mellébeszélni, ezért könnyebb a lényegre koncentrálni, tehát nem veszünk el a részletekben.

Tegyük fel, van egy nagy problémád, amit pillanatnyilag nem tudsz megoldani. Két lehetőséged van. Az egyik, hogy feladod, a másik, hogy akárhogyan is, de addig küzdesz, míg találsz rá valamiféle megoldást.

Emlékszel még a középiskolából a másodfokú egyenletre? Ha nem, az se baj, hiszen mint ahogy már említettük, a lényeget mondjuk, a "rizsát" mellőzzük.

Talán még rémlik, hogy nem mindig volt megoldás. Miért is? Most nem kell azzal villogni, hogy Te még emlékszel valami diszkriminánsra, satöbbi. A lényeg, hogy negatív számmal nem tudtál valamilyen műveletet elvégezni.

Kicsit bővebben: Melyik az a szám, amit önmagával megszorozva mínusz egyet kapunk?

Mit is tanultunk az iskolában, amikor a szorzás volt a téma? "Mínusszor mínusz az plusz és plusszor plusz az is plusz."

Vagyis nincs ilyen szám!

No hát ha nincs, akkor nincs. Nincs mit tenni! Vagy mégis?

Te mit mondasz?

Én amondó vagyok, hogy ha nincs, akkor csináljunk! Végül is a képzeletnek nem lehet határt szabni.

A többi pedig már történelem... És a másodfokú egyenletnek innentől kezdve mindig van megoldása! (Legfeljebb a szokásos tananyagban nem szerepel.)

Persze ha Te is ismered a történetet, mondhatod, hogy ez nem valós megoldás. Hiszen az előbbi kérdésre a "csinált" válasz az úgynevezett "i" (és az ellentettje), ami ugye a "képzetes" egység. Képzetes, vagyis nem valós.

És ez tényleg így van. Valós megoldás esetleg nincs, viszont nem valós megoldást ilyenkor is találunk.

Jó, rendben van, de mi ez, ha nem fából vaskarika?

Hosszú és bonyolult lenne most a részletekbe belemennni, hogy miért jó ez az egész mégis, helyette nézzünk inkább egy másik történetet, ami viszont jól (és főként egyszerűen) megvilágítja ezt a "fából vaskarika" kérdést.

Ezúttal a rejtvény úgy szól, hogy mi az eredmény, ha két tehénből elveszünk hármat?

A negatív számok ismeretében valószínűleg kapásból rávágod, hogy "mínusz egy"!

Node álljunk csak meg egy picit! Mi értelme van mínusz egy tehénnek? Semmi! Valószínűleg így voltak ezzel a mezőgazdasági kor emberei is, mínusz egy tehén nem fordulhat elő. Vagyis nincs!

És valóban, a természetben negatív számok nem fordulnak elő.
Épp ugyanúgy, mint ahogy olyan szám sincs, amit önmagával megszorozva mínusz egyet kapunk! (Úgy látszik, ezzel a mínusz eggyel mindig csak a baj van.)

De akkor mégis: Hogy van az, hogy a negatív számokat, bár nem természetes (tehát bizonyos értelemben mesterséges, vagyis "csinált") számok, mégis elfogadjuk valósnak?

Úgy, hogy a történet folytatása szerint jött a reneszánsz, jött a kettős könyvelés, és vele az ipari kor, s közben a negatív számok szép lassan polgárjogot nyertek. Ma pedig már meg se tudnánk lenni nélkülük.

És a tanulság?

Hát, csak annyi, hogy ha valami nem fordul elő a természetben, hanem "csupán" az emberi képzelet szüleménye, attól még lehet létjogosultsága. És egyszer talán majd minden tananyagban úgy fog szerepelni, hogy a másodfokú egyenletnek attól függően van vagy nincs mindig megoldása, hogy melyik világban keressük a megoldást: egy szűkebb világban, a valós számok között vagy pedig egy kibővített világban, az úgynevezett komplex számok között.

És itt a válasz a cím által felvetődő kérdésre: Te melyik világban keresed a problémádra a megoldást: egy szűkebb világban, az úgynevezett valóságban vagy pedig hajlandó vagy egy tágabb, egy tudásoddal, ismereteiddel kibővített világot megismerni és ott keresni a megoldást?



Igaz is, hogy tetszik az alábbi képlet?

(Az e az az "e", az i az az "i" és a π az a "pí", lásd még Euler-formula.)

e+1=0

Szerintem önmagában, esztétikailag is szép (hát még ha érted is)!
Pedig nem minden eleme valós...


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Hogyan vegyünk meg egy
100 ezer forintos tv-t 120 ezerért?

Bevezető

Szándékosan egy nagyon egyszerűsített példát hozok, és a jobb érthetőség érdekében "szájbarágósan" magyarázom. Ha olvasás közben esetleg magadra ismersz, kérjük ne legyél ránk mérges. De magadra sem! Nem Te vagy a hibás!

Kedved szottyan egy új tévére, lehetőleg azonnal. Legyen pont 100 ezer forint az ára. Két eset van. Vagy ott lapul ez az összeg a pénztárcádban vagy nem. Az első esetben nincs gond, beballagsz a boltba és megveszed. A második esetben viszont kénytelen vagy hitelt fölvenni rá (vagy lemondasz arról, hogy azonnal megkapd).

A könnyebb érthetőség kedvéért nézzük azt a példát, amikor 12 hónapra veszed föl a hitelt, és havi 10 ezer a törlesztőrészlet. Ez teljesen hihető, hiszen az efféle hitelek THM-je olyan 30-40 % között szokott lenni mostanában. (Ha nem tudod, mi az a THM, akkor a gugli - vagy egy másik kereső - legyen a barátod!)

Mit jelent ez? 12 hónapon keresztül 10 ezer, az összesen 120 ezer forint. Ennyibe kerül a tévé, 100 ezer helyett. Vagyis 20 ezer forintot fizetsz érte pluszban a banknak. Miért is?

Itt jön a lényeg

Ha képes vagy a banknak időben törleszteni, az azt jelenti, hogy képes vagy havi 10 ezer forintot kifizetni erre a célra, egy teljes éven keresztül. Pontosabban, a költségvetésedbe belefér, hogy havi 10 ezer forintot szánj erre a célra. (A kettő között - hogy képes vagy illetve hogy a költségvetésed megengedi - lényeges a különbség, de erről később.)

Persze az is előfordulhat, hogy nem fér bele, de a muszáj nagy úr, és nem akarsz a bank előtt felsülni. A lényeg, hogy valami más kiadás rovására elő tudod teremteni. Mert ha nem, akkor el fogsz csúszni a törlesztéssel és előfordulhat, hogy jön a végrehajtó és akkor nagyon drága lesz ez a kis kaland! (Hacsak valami csoda nem történik időközben. De erre előre számítani botorság.)

Akkor viszont miért nem csinálod azt, hogy tíz hónapon keresztül félreteszed ezt az összeget, és egyben kifizeted a vételárat? Miért kérsz kölcsön? Attól most tekintsünk el, hogy attól félsz, drágább lesz - most nem ilyen időket élünk.

Nyilván van különbség aközött, hogy valamit azonnal birtokba tudsz venni vagy csak 10 hónappal később. Ez lehet egy ok.

A másikat nemrég olvastam az interneten. Azt írta az illető, hogy képtelen előre spórolni, de ha rá van kényszerítve, akkor utólag viszont már tud. (Az összes tartós fogyasztási cikkét így vette és veszi, különben soha semmije nem lenne - nyilatkozta.) Tehát a költségvetése megengedi, de egyedül, segítség nélkül nem képes rá. Az ő számára nagyon komoly segítséget jelent a bank.

Miben is segít ebben az esetben a bank? Lényegében abban, hogy segít neki spórolni. Amikor az ügyfél gyanútlanul másra költené azt a bizonyos összeget, a bank odaáll mellé és rákényszeríti, hogy igenis tegye félre, hozzásegítve őt ezzel a fogyasztási cikk megszerzéséhez. Persze nyilván ezt nem ingyen teszi, az ügyfél ki is fizeti ezért a segítségért a vételár 20%-át. Pontosabban a segítségért meg azért, hogy hamarabb jut hozzá. A kettőt nem tudjuk (de nem is kell) szétválasztani.

Na most itt az a kérdés, hogy megér-e ez (meg a 10 hónap) 20%-ot, a példánkban 20 ezer forintot? Ezt ki-ki döntse el, szerintem ez a fajta segítség nem ér ennyit. Még egyszer hangsúlyozom, nem az ügyfél tehet róla, hogy nem ismeri azt a technikát, amivel önállóan is képes lesz a vételár összerakására. (Főleg, hogy annak fedezete megvan a költségvetésében. Ha nincs, az egy másik történet.)

Mi viszont ismerjük és szívesen megosztjuk Veled.
És még sok más technikát is.

A bankok persze örülnek neki, ha segíthetnek. Hiszen többek között ebből élnek.

Az ő számukra ez rendszeres és biztos megélhetést jelent, és ezt Te fizeted nekik. Nem ők kényszerítenek rá, önként adod. Pusztán amiatt, hogy eddig nem bővítetted ez irányban a tudásodat.

Mit gondolsz? Megéri eljönni egy kis továbbképzésre vagy továbbra is inkább a bankok segítségét veszed igénybe?

A következő részben mosógépet fogunk venni. Lesz különbség!


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Hogyan jussunk mosógéphez - ingyen?

Az előző részben ígértem a mosógépet. A könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért kerüljön ugyanúgy 100 ezerbe, mint a tévé és a hitelkonstrukció is legyen ugyanaz. Tehát 12 hónapon keresztül havi 10 ezer forint a törlesztés.

Mosni ugye kell? Tehát ha nincs mosógéped, akkor kézzel mosol. Vajon mennyivel lassúbb kézzel mosni? Szerencsére rég mostam kézzel, ezért nem tudok pontos választ adni. De mondjuk havi 2 órát biztosan spórol Neked a gép, ugye?

Tegyük fel, hogy ezt a két órát pénzkereső tevékenységgel tudod tölteni. (Pl. túlórázni tudsz a munkahelyeden és ki is fizetik.) Kapjál ezért mondjuk ezer forintot óránként. Az tíz hónap alatt összesen 20 ezer forint, ebből kitelik a fennmaradó két havi törlesztés.

Vagyis amit megspórol Neked a gép, abból ki tudod fizetni a kamatot.

Tehát nem került többe a mosógép, mint ha összespóroltad volna az árát, ráadásul hamarabb jutottál hozzá. A kamaton ugyan nem spóroltál, de az időn igen.

Foglaljuk össze az eddigieket:

Ha nincs ott a pénztárcádban a vételár, viszont havi tízezer forintot le tudsz csípni a költségvetésedből, és tévét akarsz venni, akkor érdemesebb 10 hónapon keresztül félrerakni azt a havi tízezret és utána készpénzért megvenni a készüléket, mint hiteltörlesztésre fizetni a havi tízezret 10 hónapig plusz még húszezret a banknak.

Ha viszont mosógép kellene, akkor érdemesebb fizetni a törlesztést, mint várni 10 hónapot és addig kézzel mosni.

Az eltérést látszólag a mosógép és a tévé közti különbség okozza. Látszólag! A valódi különbség ugyanis az, hogy azt a két órát, amit a mosógép spórolt Neked, arra fordítottad, hogy kitermeld a bank számára a kamatot. Tehát a Te viselkedésed jelenti a különbséget. Elvileg a tévét is bérbe adhatod egy időre, hogy ebből a kamatot kifizesd. Persze a mindennapok során nyilván könnyebb a mosógéppel pénzt keresni, mint a tévével.

Fontos megjegyzés:

Ha a mosógép segítségével megspórolt időt nem arra fordítod, hogy kifizesd a hitel kamatát, akkor mégiscsak a spórolás a célravezetőbb. (Bár én magamat ismerve inkább túlóráznék a munkahelyen, mint hogy kézzel mossak, mivel számomra érdekesebb időtöltést jelent a munkahelyi feladat, mint a kézi mosás.)

Menjünk egy lépéssel tovább!

Valószínűleg havi kétezer forintnál többet spórol Neked a mosógép. Lehet, hogy akár tízezret is? Ez azt jelenti, hogy a gép által megspórolt időből fizetni tudod a teljes törlesztést.

Ez azért durva, nem? Hozzájutottál egy mosógéphez ingyen (hiszen a bank fizette), s ráadásul egy év elteltével a felszabaduló időt bármire fordíthatod. Ha akarod, továbbra is túlórázol, de akár a lábadat is lógathatod. Bár, ha megértetted a példa mondanivalóját, akkor úgy föllelkesültél, hogy ezt úgyse teszed.

Sőt, ha netán még tízezer forintnál is többet tudsz a mosógép segítségével spórolni, akkor - gondolj csak bele - a bank nemcsak hogy vett Neked egy mosógépet, de ezen felül még mondjuk a következő születésnapi bulidat is ő fizeti.

Arról nem is beszélve, hogy mit csinálsz azzal a havi tízezer forinttal, amit így nem a mosógépre való spórolás visz el? Mondjuk veszel belőle még egy mosógépet és bérbe adod valakinek?


Most pedig jöjjenek a kifogások! Tudom, hogy Te nem vagy ilyen, de ha esetleg késztetést éreznél arra, hogy azt keresd a példában, miért NEM működik (nem Te tehetsz róla, egyszerűen ezeket a szokásokat vetted föl életed során):

1. Neked AZONNAL kell az a háztartási cikk. Bár meg tudnád spórolni a rávalót, de számodra 10 hónap várakozás az kibírhatatlanul hosszú idő.

Ha így van, arra nyilván nyomós okod van. Ha nem az érzelmek miatt hozod ezt a döntést, akkor rájöttél, hogy az idő fontosabb, mint a pénz. Ebben az esetben számodra jóval fontosabb. Esetleg azért, mert tudod, hogyan tudsz annyi pénzt előteremteni, amennyiért a szükséges időt megvásárolhatod. (Ilyenkor jó döntés lehet a bank számára akár magas kamatot is kifizetni, hiszen könnyedén összerakod a rávalót - gratulálunk.)

Vagy azért fontosabb az idő, mert rádöbbentél, hogy annyira kevés maradt belőle, hogy lényegtelen, mennyi pénz kell hozzá és nem érdekes, hogy az hogyan lesz meg. Reméljük, nem kerültél ilyen helyzetbe.

De hozhattad a döntést érzelmi okokból is, például azért, mert hozzászoktál, hogy mindig mindent azonnal megkapsz. Akkor is, ha ez hosszabb távon jelentős anyagi veszteséget okoz számodra. Ennek megváltoztatására szintén tanítunk egy nagyon jó technikát.

Hogy mi a valódi ok, azt csak Te tudhatod. Kérlek, ne verd át magad!

2. Vészhelyzet állt elő.

Például kint tombol a kánikula és leolvadt a hűtő. Többe kerülne a várakozás, mint amennyit a banknak pluszban kell fizetned.

Ha ez először fordul Veled elő, megértem. De most, hogy már kitárgyaltuk a szitut, nem mondhatod, hogy nem tudsz rá előre fölkészülni. Legközelebb amúgy is ezt tennéd, pl. tartalékot képeznél váratlan helyzetekre. Ha nem tudnád, hogyan, nyilván elmennél egy olyan tanfolyamra, ahol ezt tanítják.

3. Nem tudod, hogyan rakd össze előre a vételárat.

Ahogy az előző részben szó volt róla, erre vannak technikák. Csak Rajtad múlik, hogy kíváncsi vagy-e rájuk.

4. Nem tudod, miből rakd össze előre a vételárat.

Most őszintén! Miből fogsz törleszteni, ha a törlesztőrészlet összege nem fér bele a költségvetésedbe? Miben reménykedsz? Mert ha valami "csoda" történik, ugyanaz meg tud történni akkor is, ha előre takarékoskodsz. Ha másnál találkoztál már ilyen "csodával", derítsd ki, mi volt az!

5. Nem tudsz nemet mondani.

Gyakran előfordul, hogy közelebbi vagy távolabbi rokonok, ismerősök kisebb-nagyobb kölcsönöket kérnek Tőled. Főleg, ha úgy érzékelik, hogy Neked jobban megy, mint nekik. Sokan szinte elvárják, hogy kisegítsd őket, gyakran még az érzelmi zsarolástól sem riadnak vissza.

Emiatt megtanultuk, hogy valamilyen ürügyet találjunk. Nem szép, de ösztönös védekezés, hiszen sejtjük, hogy a kölcsönből előbb-utóbb ajándék lesz. Egy ilyen ürügy lehet a védekezés - magunkkal is elhitetjük, hogy nincs. Mert ha nincs, sokkal jobban meg tudod indokolni, miért nem adsz. Csak sajnos ez könnyen válhat önbeteljesítő jóslattá, mivel öntudatlanul is úgy intézed a dolgaid, hogy tényleg ne legyen. Aztán fizetheted a banknak a súlyos tíz- és százezreket, pusztán azért, mert nem voltál képes nemet mondani az illetőnek.

Ha ajándékot akarsz adni, adj azt, és nevezd is annak. Ha nem, akkor pedig sajnos meg kell tanulni nemet mondani.

6. Neked nem fizetik a túlórát.

Keress mást! A felszabaduló idődet csak át tudod valamilyen formában pénzre váltani... Mert ha nem, akkor tényleg jobban megéri kézzel mosni.

7. Jobban szeretsz kézzel mosni.

Akkor már csak egy dolgot nem értek. Minek vettél mosógépet?


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Kijönnél-e havi negyedmillióból?
FEJENKÉNT?

Fejenként? Egy négytagú család esetén havi egymillióból? Simán! Csakhogy...

Emeljük ki mellső végtagunkat abból a bizonyos éjjeliedényből, és nézzük meg az okait, hogy miért nem tud Magyarország minden lakója ennyiből gazdálkodni! (Ez éves szinten fejenként 3 millió forintot jelentene.)

Először is, az ország gazdasági teljesítménye jelenleg nincs ekkora. (Ennek a mérőszámát nevezik a közgazdászok GDP-nek, magyarul bruttó hazai terméknek, és azért használják ezt a mérőszámot, mert pillanatnyilag nincs jobb.)

Ne ijedj meg, nem közgazdászoknak szóló mélységben írom ezt az anyagot, sőt az érthetőség kedvéért sokszor talán túlzottan is leegyszerűsítve.

Mivel a nemzetgazdaság egészének vizsgálata az átlagember számára szinte felfoghatatlan, milliárdos, sőt ezermilliárdos (egy egyes után 9 illetve 12 db nulla) nagyságrendet jelent, elárulok egy egyszerű módszert, amivel könnyedén lehet ezeket a nagy számokat egy főre vetíteni. Elosztjuk 10 millióval, amit pl. úgy lehet, hogy a milliárd előtti számot (vagyis azt, hogy hány milliárdról beszélünk) elosztjuk tízzel (elveszünk belőle egy nullát), a milliárd helyett pedig ezerrel számolunk. (Azért ehhez hozzá kell tenni, hogy ezek az összegek nem egyenletesen oszlanak meg az egyes polgárok között, tehát egyénileg a konkrét hozzájárulás ennél sokkal kisebb vagy sokkal nagyobb is lehet.)

Tehát például országos szinten háromezer milliárd forint (ilyennel többször találkoztunk az elmúlt években: pl. nagyságrendileg ekkora az ún. nyugdíjkassza illetve ekkora volt a magánnyugdíjpénztári megtakarítás) az fejenként 300 ezret jelent. (Ha nem mindenkire, hanem csak a járulékfizetőkre vetítjük, akkor ez kb. 800 ezer.)

Ha a 2011-es GDP-t megnézzük, az fejenként eleve 3 millió forint alatt volt.

Tehát kicsi a GDP, jó lenne növelni.

Másfelől, ebből a gazdasági teljesítményből sok minden olyanra is kell költeni, amire az átlagos háztartás nem gondol. Itt van mindjárt az állam, ami a GDP nagyjából felét magához vonja és aztán újraosztja. Részben a háztartásoknak adja vissza, részben pedig olyan kiadásokat finanszíroz, amit a háztartások egyedileg nem tudnának vagy nem akarnának. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek között vannak olyanok is, melyekben épp a háztartások vagy a kis közösségek tudnának hatékonyabbak lenni.)

Mik azok, amikkel szinte minden nap találkozunk? (Ha másképp nem, a média folyamatosan fölhívja rájuk a figyelmet.) Néhány ilyen:

Fizetni kell pl. az országgyűlési képviselőket meg a minisztereket, hiszen tudjuk (?), hogy a mi érdekünkben dolgoznak (el is hisszük?). Fizetni kell az útépítéseket (időnként ez kicsit többől jön ki, mint más országokban), a rendőröket, a tűzoltókat. De tízmillió felé osztva ezek viszonylag kicsi tételek.

Ami viszont nagy tétel, az többek között az oktatás, az egészségügyi ellátás illetve a nyugdíj. És nagy tétel az államadósság után fizetendő kamat is. Utóbbira 2011-ben fejenként több, mint 100 ezer forintot fizettünk.

Nem feltétlenül az állami újraelosztáson keresztül költünk rá, de nagy tétel még a meglévő eszközeink megújítására illetve egyáltalán a szinten tartására fordított pénz (beruházás). Gondolj csak arra, hogy időnként lecseréled az autót, a hűtőszekrényt, a színes tévét, és ha körülnézel a lakásodban, bizony eszedbe fog még jutni jó pár dolog.

A nemzetgazdaság egészében sem elhanyagolhatóak ezek a kiadások, különben lerohad a MÁV, lerohad a BKV, hogy csak a két legszembetűnőbbet említsem.

Ez az egész olyan, mint a fürdőkád. Szeretnéd megfáradt testedet egy kicsit pihentetni és a tisztálkodás után (a japánok egyébként így csinálják!) egy kicsit ejtőzni a finom meleg tiszta vízben, esetleg közben némi finom illatot szagolgatva. Csakhogy ez egy furcsa kád: 1 csövön áramlik be a meleg víz és egyidejűleg 5 csövön folyik kifelé. Az a kérdés: Megtelik-e a kád?

A befolyó víz a GDP, a kifolyó a nyugdíj, egészségügy, oktatás, a beruházások és az államadósság után fizetett kamat. Ha megtelik a kád, akkor jó sokat tudunk költeni különböző kellemes fogyasztási cikkekre ("... egyszer libasültet enni, ... 5 forintért kuglert venni ..." - ki-ki helyettesítse be magának!).

A cikk folytatásában meg fogjuk nézni ezeket a tételeket egyenként kicsit közelebbről (főleg a nyugdíjat és a kamatfizetést). Amellett, hogy sok érdekes összefüggésre fog fény derülni, amik lehet, hogy a meglepetés erejével fognak Rád hatni, az is ki fog derülni, hogy az 5 csapon kifolyó víz mennyiségét rövid távon nemigen tudjuk csökkenteni, sőt inkább növelni kellene azokat.

Marad hát a gazdasági teljesítmény (GDP) növelése. Szerencsére ez biztosítva van, a legutóbbi tervek szerint 15-20 éven belül meg fog duplázódni. Hurrá! Kint vagyunk a vízből! (Akarom mondani, bent vagyunk a kádban és lazulunk.)

Csak egy bajom van ezzel: mintha már hallottam volna egyszer ilyet. Ha idősebb emberekkel beszélgetsz, meg fogják erősíteni: ők még többször hallották - kábé 60 éve megy ez a lemez. Már csak 15-20 évet kell kibírni. Mikortól is?

Ha esetleg Neked nincs 15-20 éved egy ilyen kísérletre, és nem az államra vársz, hogy mannával töltse fel az éléskamrádat, két teendőd van:

1. Jelentkezel a Hiányradírozó Napra, mert itt megtudod, hogyan lehet ezt az időt lényegesen lerövidíteni.

2. Továbbolvasod ezt a cikksorozatot, és menet közben megveregeted a vállad: jól tetted, hogy jelentkeztél!



Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Nyugdíjról, másképpen
(Kijönnél-e havi negyedmillióból? II. rész)

Jó lenne-e emelni a nyugdíjakat? Hát persze!

Jó lenne-e, ha több pénz maradna a dolgozók zsebében? Hát persze!

Sajnos a két dolog között szoros összefüggés van: a kettő egymással ellentétben áll, vagyis lényegében nyugdíjat emelni csak úgy lehetne, ha a dolgozóknál kevesebb pénz maradna. (Persze nyilván lehetne pl. hitelből is, de ez most nem játszik.)

Hogy is van ez? Hiszen ez természetes ellentétet szül a két csoport között (amit a politikusok gyakran ki is használnak). De mi ne hagyjuk magunkat összeugrasztani (főként, hogy a természet rendje szerint a dolgozóból előbb-utóbb nyugdíjas lesz - akkor is, ha ebben sokan kételkednek)!

A lényeg: az állami nyugdíjrendszer fő vonásaiban olyan, mint egy piramisjáték. Betolod a zsetont, ebből kifizetik a régi tagokat és Te csak reménykedsz abban, hogy amikor Rád kerül a sor a kifizetésben, lesz elegendő új tag, aki szintén elegendő zsetont rak be a rendszerbe. (Ha a Google a barátod, akkor lásd még pilótajáték, Ponzi-séma címszó alatt is.)

Ezt sokan nem tudják. Van, aki azt hiszi, hogy a rendszerbe most berakott pénzt az állam kamatoztatja és majd kamatostul adja vissza. Ez nem így van! Az állam a befolyt pénzt azonnal odaadja a jogosultaknak.

No de a piramisjáték a Btk. 299/C paragrafusa szerint nem törvénybe ütköző? De! Csakhogy amit szabad Jupiternek... Hiszen a törvényt maga az állam hozza. (Ahogy egyszer valaki megjegyezte: náluk van a stukker.)

Tegyük azt is hozzá, hogy amikor ezt az ún. felosztó-kirovó rendszert kitalálták, akkor az állam csak jót akart Neked (persze az állam mindig csak a javadat, pontosabban a javaidat akarja), meg persze magának is, hogy abban a szerepben tudjon tetszelegni, hogy megold egy nagy problémát és ezzel is a közjót szolgálja. Pontosabban nem az állam, hanem az épp aktuális politikusok. (Mert "az állam én vagyok", meg Te, meg a szomszédod és nem a politikusok.)

Hogy valósul ez meg? A fizetéseddel arányosan be kell fizetni egy bizonyos összeget (egyelőre nevezzük nyugdíjjáruléknak, később még lesz róla szó), ezt az állam összegyűjti és kiosztja a jogosultak között.

Működött is a rendszer sokáig (még tovább is, mint egy piramisjáték szokott), csakhogy valami közbejött. Ugyanaz a tényező, ami ezen játékokat kivétel nélkül minden esetben kicsinálja. Ez pedig az, hogy a rendszer működéséhez mindig legalább annyi új befizetésre van szükség, mint a kifizetésre jogosult tagok korábbi befizetései. (Különben valaki károsodni fog.) Mihelyst ez nem teljesül, vége!

Figyelembe véve, hogy itt a belépés és a kifizetésre való jogosultság megszerzése között hosszú idő telik el és közben jelentős infláció is van, ezért a tagok hozzájárulásának az idő előrehaladtával legalább az infláció mértékével növekednie kell (ezt úgy hívják, hogy a reálérték megőrzése).

Nézzük meg, ez hogyan lehetséges!

(Az egyes pontokból legalább egynek teljesülni kell.)

Mi kell ahhoz, hogy az új befizetések biztosítva legyenek?

1. Az új belépők száma legyen mindig legalább akkora, mint a jogosultak száma.

2. Lehet kevesebb a befizető, de akkor a tagok befizetésének nem csak az inflációval, hanem annál nagyobb mértékben kell nőnie. Ennek két alesete:

2/a eset: A gazdasági teljesítmény (GDP) folyamatosan nő, tehát a fizetések is, tehát a fizetés arányában befizetendő összeg is automatikusan nőni fog.

2/b eset: Változatlan teljesítmény mellett a befizetőkre egyre nagyobb befizetési kötelezettség hárul. (A fizetésük nem nő, de a befizetendő összeg és a fizetés aránya igen, vagyis a nyugdíjjárulék mértéke nő.)

Hogyan lehet a kifizetendő összeget csökkenteni?

3. Csökkentjük a nyugdíj összegét.

4. Csökkentjük a jogosultak számát.

A felsorolt 4+1 pontból melyik teljesül?

1. Ez lényegében azt jelenti, hogy mindig munkába áll annyi új járulékfizető, mint ahány nyugdíjba megy. Ez részben demográfiai, részben gazdasági (a fiatalok körében növekvő munkanélküliség) okok miatt nem teljesül. Sőt, a helyzet 15-20 éves távlatban jelentősen romlani fog.

2/a. Hát, ez ma szintén nem megy.

2/b. A nyugdíjjárulék mértékét persze lehet növelni, egy határig. Legutóbb egy fél százalékkal sikerült, így most már a fizetésből 10 százalékot vonnak le és ezen kívül van még a munkáltató hozzájárulása. Összesen 34%. De erről később.

3. Nyugdíjat csökkenteni? Ez bárki számára politikai öngyilkosság.

4. Ez megint megy. Korhatáremelés, rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, ugye ismerős? De ez is csak egy határig működik.

Összességében találtunk két olyan (elég gyenge) tényezőt, ami némi gyorssegélyt jelent.

Ez épp arra elegendő, hogy
a rendszer azonnali összeomlása elkerülhető legyen.

De továbbra is fennáll, hogy az idő előrehaladtával nem lesz annyi új befizetés, mint amennyit ki kellene majd fizetni. Vagyis, a "game over" csak idő kérdése.

Ez azt jelenti, hogy egy ponton túl az állam képtelen lesz megfelelni annak a magára vállalt kötelezettségnek, hogy a befizetett nyugdíjjáruléknak megfelelő, tisztességes nyugdíjat biztosítson. Szóval minden igyekezet ellenére sem sikerült a nyugdíjakat megvédeni, maximum átmenetileg. Félreértések elkerülése végett, erről nem a jelenlegi kormány tehet. Sőt, az "elmúlt nyolc év" sem. (Legfeljebb azt tudják, tudták tenni, hogy még tovább rontanak a helyzeten azzal, ha beszűkítik a jövőbeli lehetőségeket.)

Erről bizony elsősorban a demográfia tehet. Ahhoz, hogy az állami nyugdíjrendszer önmagában (tehát másféle "pillérek" nélkül) hosszú távon működőképes legyen, kell 3 tényező (egyszerre mind a három):

1. Legyen elegendően nagy a következő generációk létszáma. Mivel ebben Magyarország lefelé menő ágban van, nem elég megállítani ezt a tendenciát, hanem vissza is kellene fordítani, tehát ha úgy tetszik, "duplán" kéne ösztönözni a gyerekvállalást. De elárulok egy megdöbbentő dolgot: mivel a gyerek születéséhez egy anyára is szükség van (nem ez a megdöbbentő), ezért fontos megnézni, hogy az ún. "szülőképes korú nők" számában hogy állunk. A megdöbbentő az, hogy rosszul. Tehát hiába születik most hamar sok kisbaba, ez nem húz minket ki a demográfiai hullámvölgyből (hacsak ezek a babák nem rögtön munkaképes korúnak születnek illetve rögtön 5-6 születik családonként).

2. Képesek legyenek e generációk tagjai a jövedelmük egy részét Neked odaadni. Vagyis legyen bőven lehetőségük jó sok pénzt keresni (tehát az előbbi pontban született gyerekeket azonnal munkába is kéne állítani). Ehhez nem ártana jó sok új, jól jövedelmező munkalehetőség. Mondjuk úgy 1-2 millió. (Arról, hogy lesz-e, tervezek egy külön tanulmányt írni.)

3. Ezek a gyerekek nem csak képesek, de hajlandóak is legyenek a jövedelmük egy részéről a Te javadra lemondani.

És itt megint álljunk meg egy picit! Nem tudom, Te mit tapasztalsz a környezetedben, én azt, hogy gyerekes ismerőseim nem elhanyagolható része vagy már kivándorolt külföldre, vagy pedig tervezi. Sőt, sokan már a felsőfokú végzettségüket is külföldön tervezik megszerezni. Tehát az új magyar járulékfizetők nem Magyarországon, hanem külföldön fognak élni és járulékot fizetni. (Persze előfordulhat, hogy a diploma után azonnal hazajönnek, hiszen egy gazdaságilag perifériára szorult országban sokkal jobbak a lehetőségek, mint a központban. Bocs, elfelejtettem, hogy nemsokára Magyarország lesz a központ. :-)

Szóval, a demográfia is kilőve (azért azt tegyük hozzá, hogy elvben egy jelentős mértékű bevándorlás is tudna segíteni, de ennek működőképessége vagy működésképtelensége megint megérne egy külön tanulmányt).

Úgyhogy megint csak a GDP növelése tűnik a legjárhatóbb útnak.


És ha az állami nyugdíjrendszer összeomlik,
akkor mégis, mi lesz a nyugdíjas korúakkal?

Ami valószínűsíthető, az az, hogy valamiféle minimális állami ellátás azért lesz. Olyan létminimumot el nem érő vagy épp akörüli összeg. Tehát mese nincs, nyugdíjra muszáj már most elkezdened gyűjteni, különben fölkopik az állad. Célszerű legalább a fizetésed 10-15 százalékát belerakni egy nyugdíjtervbe. (Ne háborodj föl, mindjárt kitárgyaljuk! De kapaszkodj meg, mert további megdöbbentő dolgok jönnek!)

Ez főleg a mai negyvenes korosztályt érinti. Rájuk nagyon sok teher hárul.

Mik is? Nézzük időrendi sorrendben. El kell tartani a szüleik generációját. Erre a célra be is fizetik az államnak a nyugdíjjárulékot. Először is, levonják a fizetésük 10 százalékát. Ezen felül a munkáltató fizet még 24 százalékot, ez összesen 34. Persze, ha tudsz a sorok között olvasni, akkor tudod, hogy ez a 24% el van dugva a szociális hozzájárulási adó nevű valamiben. (Ha ezt az állam nem osztaná szét, hanem meg tudná őrizni, épp elég lenne a mostani járulékfizetők nyugdíjára, kinek-kinek a befizetett összeg arányában.)

És itt nagyon fontos az elnevezés: Adó, vagyis nem járulék. Tehát nem keletkeztet nyugdíjjogosultságot. Nyugdíjad csak a levont 10% összege alapján lesz. Ez vajmi kevés. (Ezért kell kiegészíteni a 10-15%-kal.)

Ezzel gyakorlatilag az állam kimondta, hogy bizony a szociális hozzájárulási adó összege soha nem is volt és nem is lesz a Tiéd. Még elméletben sem. Azt bizony kifizeted a szüleid generációjának.

Kit tartasz még el?

Eltartod magadat és ha vannak, a gyerekeidet is. (Ha nincsenek, akkor is levonnak Tőled adót például a gyerekek iskoláztatására és egészségügyi ellátására, hiszen az "ingyenes" oktatást és orvosi ellátást valaki fizeti - a hálapénzen felül is.) És emellett gondoskodnod kell még a jövőbeni nyugdíjadról!

Jó, mi? Tarts el három generációt és emellett tedd félre a fizetésed 10-15%-át! Az a helyzet, hogy tudod, hogy így van. És azt is tudod, hogy ez nem fog menni. Örülsz, ha kijössz a fizetésedből. Hogyan tudod ezt az ellentmondást feloldani?

Könnyű azt mondani, hogy aki teheti, húzzon el külföldre. De vajon ezt mindenki megteheti? És aki nem, azzal mi lesz? Aki megy, az visz magával legalább egy további nyugdíjjogosultat? Mert ha nem, akkor egyre kevesebb járulék fog befolyni (ráadásul épp a több járulékot fizetők tudnak könnyebben külföldre távozni), a kifizetendő összeg viszont nem fog ezzel arányosan csökkenni, tehát még sokkal rosszabb lesz a helyzet, ami még több embert fog rávenni a kivándorlásra. (Az utolsó majd oltsa le a villanyt!)

Akkor meg hogyan legyen? Milyen más lehetőség van még?

Például az, hogy eljössz a Hiányradírozó Napra és sok olyan ismerettel bővítheted a tudásod, ami más színben fogja feltüntetni ezt az egészet és meg fogsz látni egy sor olyan lehetőséget, amit most még nem érzékelsz.


Kedvcsinálónak álljon itt egy idézet:

"Ha nem tudod, muszáj. Ha muszáj, tudod." (Anthony Robbins)



Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Pénzesbödön

Hasznos ötletek- szokatlan megoldások
Gondoltad volna?

Pénzes mackó

Az alább következő történetekben egy sor Magyarországon is kipróbáltan működő tippet olvashatsz. Szokatlannak, TABUdöntőnek fogod ezeket találni, és talán nem is hiszel a működőképességükben. De ha elég nyitott vagy, be fogod tudni építeni az életedbe.

Épp ezért azt javasoljuk, hogy először sajátítsd el a tananyagunk többi részében szereplő ismereteket.

S hogy miért pénzesbödön? Mert ha megérted a tartalmukat, és alkalmazni kezded saját életedben, az olyan, mint ha egy pénzzel teli bödönbe nyúltál volna. Úgy jársz, mint maci a mézescsuporral. Fenékig!


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Neked így is jó?

A napokban hallgattam Zorán "Így is jó" c. dalát. Feltűnt, hogy a refrén szövege egy picit más az elején, mint a végén. Hogy is szól? "Langyos a sör, de nekünk így is jó." Valóban. Ne keressük mindenben a hibát. Csakhogy ez a végére megváltozik: "Langyos a sör, ha nekünk így is jó."

Tehát: langyos, DE így is megfelel. HA viszont megfelel így is, akkor persze langyos lesz. Miért is lenne hideg?

A vége pedig:

"Jobb nem is jár, ha nekünk így is jó."

És ez nem vicc! Ha elfogadjuk a korrupciót, még többet kapunk belőle. Ha nekünk jó, hogy hülyének néznek, akkor hülyének is fognak nézni. Ha hagyjuk, hogy minket érzékenyen érintő kérdésekben a fejünk fölött döntsenek, előbb-utóbb a legapróbb dolgokban is elveszítjük a döntés szabadságát.

Kezdjük azzal, hogy legalább nem megyünk el szó nélkül mellette.


Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!



Léptesd elő magad!

Mit szólnál, ha a főnököd holnap azzal fogadna, hogy az eddigi feladataid közül kimazsolázhatod azokat, amelyek a legjobban mennek? A továbbiakban csak ezekkel kell foglalkoznod, a többire pedig felvesz melléd egy asszisztenst. Ezáltal Neked időd szabadul fel, amit újabb feladatokra szánhatsz. Rögtön kapsz is tőle új megbízásokat és egyidejűleg a fizetésedet is megemeli.

Ilyen csak a mesében van! - mondhatod. Miért mondod ezt? Lássuk csak:

Találd meg az erősségedet!

Vannak-e egyáltalán olyan feladatok, amiket éppen Neked érdemes elvégezni? Vagy azért, mert hamarabb oldod meg, mint az átlag vagy jobb minőségben vagy képes elvégezni? Tehát ha Rád bízza a főnök, jobban jár. Hatékonyabban tudod teljesíteni, mint más.

Ezekre a kérdésekre konkrétan egyedül Te tudsz válaszolni. Én csak annyit tudok rá mondani, hogy biztosan vannak, csupán meg kell azokat találni. Egyébként épp ezen alapul a munkamegosztás, ezért hagyott fel az emberiség az önellátó gazdálkodással.

Sok ember gondolja úgy (én is hosszú ideig így voltam vele), hogy amit ő tud, azt más is tudja. Ez nagyon nem így van. Próbáld csak ki!

Ki fogja a kulimunkát elvégezni?

Hidd el, lesz rá jelentkező. Vagy azért, mert magasabb hozzáértést vagy több tapasztalatot igénylő feladatot nem tud az illető elvégezni, vagy pedig pont azért vállalja el, mert az előbb leírtak szerint épp ez a kedvence.

Nem hiszed? Emlékszel rá, hogy a "Kipurcant a bébicsősz, anyának egy szót se!" c. filmben a főszereplőt a papírmunkában egy asszisztens segíti ki? Ő él-hal ezért a munkáért, még betegen is szívesen csinálja. Ő ebben profi.

De lehet az asszisztens egy szoftver vagy egy Excel-tábla, akár Te is létrehozhatod!

"A főnök úgyse hallgatja meg az ötletemet"

Igen, ezzel magam is sokszor találkoztam. Csak nehogy meglepődj, ha egy nap a főnöködet magához hívatja a még nagyobb főnök, és azt a feladatot adja neki, hogy "racionalizáljon". Ilyen bármikor előfordulhat.

A pókerben járja egy mondás, hogy "ha 20 perc után nem tudod, ki az asztalnál a balek, akkor te vagy az". Előbb-utóbb lesz egy átszervezés a munkahelyeden, aztán ha nem észleled időben, kit szerveznek át asszisztensnek, akkor Téged! Utólag meg már sütheted!

Inkább legyél aktív résztvevője, mint passzív elszenvedője a folyamatnak!

A szervezeti kultúra nem támogatja a megújulást

Ebben az esetben magával a szervezettel van a gond. Hosszú távon akár meg is szűnhet, mert a piacon nem tud életképes maradni. Hiszen a fejlődés elengedhetetlen kelléke a folytonos hatékonyságnövelés, az új módszerek keresése. Még ha el is vegetál a cég, sok jóra, pláne fizetésemelésre ne számíts! A "húzó" emberek továbbállnak, előbb-utóbb elkezdődik a szervezet leépülése.

Találkoztam olyan esettel, hogy egy cégen belüli csoport annyira belemerült a napi feladatok okozta tűzoltásba, hogy elfelejtett stratégiát alkotni. Ennek következtében csak idő kérdése volt, mikor követnek el egy súlyos hibát. Egyszerűen bele volt kódolva a rendszerbe.

A hiba be is következett. Az egész céget megrázta az eset. Túlélték ugyan, de az adott szervezeti egység több munkatársát menesztették. Nem szerettél volna akkor ott lenni! Nagyon nem!

Úgyhogy ha ilyennel találkozol, az intő jel! Jobban teszed, ha még időben elkezdesz új állást keresni.

Nem mersz váltani

Hiszen "jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan". Vagy mégse? Adott pillanatban általában több érv szól a maradás mellett. Hosszú távon viszont tuti, hogy a váltással jársz jobban. Inkább azon érdemes törnöd a fejedet, hogy ami számodra a váltás akadálya, azt hogyan tudod megszüntetni.

Akadály lehet például a megszokás. Egy új helyen új feladatok, rengeteg tanulnivaló, teljesen új környezet és munkatársak várnak. Ez Téged megijeszt vagy inkább ambicionál? Szeretsz folyton új dolgokat tanulni vagy megpróbálod nyugdíjig kihúzni a jelenlegi tudásoddal? Időnként érdemes kibújni a csigaházból. Gondolkodj el ezen!

Legyen nyitva a szemed!

Szintén akadály lehet a félelem, hogy nehezen találsz új munkahelyet. Ezt nem tudhatod előre, főleg, ha meg se próbálod. Abba még senki nem halt bele, ha gyakorolt. Figyelemmel kísérheted, milyen igényekkel lépnek föl a munkáltatók. Gyakorolhatod, hogyan kell megírni egy álláspályázatot. Az interneten pl. rengeteg segítséget találsz ehhez.

A munkaerőpiacot egyébként még akkor is érdemes időnként felmérni, ha jól érzed magad a jelenlegi pozíciódban. Ugyanis bármikor kényszerülhetsz arra, hogy sürgősen új állást keress. Ezt soha nem tudhatod előre. (Bár, ha figyelsz, egyre könnyebben fel tudod ismerni előre az erre utaló jeleket.)

Tanulj!

Attól se dől össze a világ, ha folyamatosan bővíted az ismereteidet. Mára beléptünk a tudásalapú társadalomba, ami egyben azt is jelenti, hogy a legértékesebb vagyontárgyakat nem a lakás, az autó és egyéb megfogható dolgok jelentik, hanem a szellemi tőke. Ami a fejedben van! Ráadásul senki nem tudja Tőled elvenni.

Lehet, hogy úgy érzed, nincs időd vagy pénzed arra, hogy továbbképezd magad. Erre mondják, hogy ha a tudás sokba kerül, képzeld csak el, mennyibe kerülhet a nem tudás!

S hogy mit tanulj? Bármit, ami érdekel és úgy gondolod, hasznos lehet számodra. Kezdheted akár a honlappal, amit épp most böngészel (www.penzkapu.hu) vagy eljöhetsz a Hiányradírozó Napra! (Ezen egyébként bő terjedelemben előkerül a bizonytalanság kezelése, mint ahogy a megfelelő idő- és pénzforrások előteremtése is.)

Egy fecske nem csinál nyarat... vagy mégis?

Felmerülhet Benned, hogy Te egyedül kevés vagy ahhoz, hogy változzanak a dolgok. Nem is gondolnád, hogy ha alaposabban körülnézel, a szervezeten belül rajtad kívül még hányan akarják jobbá tenni a dolgokat, az életüket! Legyen az a szervezet egy kis cég, egy nagyvállalat osztálya vagy akár az egész ország!

Suliban sokat hallottam történelemórán a "status quo" kifejezést. Sokáig nem értettem, hogy mi is az igazi jelentése. Ma már számomra azzal függ össze, hogy tudom: a dolgok nem fognak fölülről változni. Egy szervezet kultúrájában vagy benne van a folyamatos megújulás igénye vagy a hozzád hasonló "kis" emberek fogják kikényszeríteni a változást. Magától nem megy, valakinek el kell kezdeni. Különben minden marad a régiben.

Összefoglaló

Külső szakértőként az elmúlt években sok munkahely életébe beleláttam. A tapasztalat mondatja velem a fentieket. Ez egy működőképes út az anyagi biztonság eléréséhez. Egy a sok közül.

Hiszen ha nem fulladsz bele a napi rutinmunkákba, több időd marad, el tudsz vállalni plusz feladatokat, előrébb léphetsz.

Több szabadidő? Pipa!

Érdekes meló? Pipa!

Biztos megélhetés? Hát persze, hiszen ezt Te magad biztosítod azzal, hogy Te kontrollálod a folyamatokat (vagy ha ezt nem tudod megtenni, rugalmasan tudsz alkalmazkodni hozzá)!

És ez csak egy lehetséges ötlet volt a sok közül, ami a tarsolyunkban van!

Vissza a tartalomjegyzékhez vagy olvass tovább!




Lesznek további történetek is,

ezeket folyamatosan töltjük föl a megfelelő rovatba.

Nézz be a jövő héten is!



meg azután is...


Vissza     az olvasnivalókhoz     a főlapra